Tag Archives: Törökország

Így a vége felé…

Ma aláírattam a lezáráshoz szükséges papírokat és beszélgettem egy jót a szakirányvezetővel, aki nemrég járt Magyarországon ezért volt pár kérdése. Otthon pakolás és előkészület az indulásra. Most, e sorokat írva, érzem csak át, hogy véget ér egy fontos fejezet az életemben. Ezt csak azok értik, akik voltak valaha Erasmuson.

Boldogság és szomorúság keveredik össze bennem. Visszagondolok az első napomra Isztambulban, a kultúrsokkra, az első sétára Kadiköyben, az első tanítási órára idegen nyelven. Ez persze csak egy-egy mozzanat abból a rengeteg élményből, amiben részem volt az elmúlt félévben. Nem fogom elfelejteni soha, hatással volt rám, változtatott rajtam.

Új barátokat, ismerősöket szereztem, e blog segítségével pedig kapcsolatot tudtam tartani az otthoniakkal. Igyekeztem úgy írni, hogy az mások számára is hasznos legyen. A blogon található információk jól jönnek az Erasmusosknak is, de az Isztambulba látogató turisták is hasznát vehetik.

Ez a világ leginspirálóbb városa…

Remélem lesz még részem benne.

Görüsürüz,

Tamás

Hogyan csinálj jó üzletet? A török luxus titka


Warning: getimagesize(2011/01/hűtőmágnes.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Hogyan csinálj jó üzletet? A török luxus titka

Törökország kényelmes ország. Az üzleti élet a mienkétől eltérő, egyszerűen máshogy állnak a vevőkhöz. A vevő ugyanis nem vevő, hanem vendég és vásárló egyszerre. ’Termékem elfogyasztója, szolgáltatásom használója ő. Ezért jól bánok vele.’- ha lenne egy centi szabad hely a sarki abc falán, ez lenne odaírva.

Na de mi a titok? Miben más?

Először is, ha bemész valahova, rögtön eléd jön az eladó. Ekkor általában kiderül, hogy külföldi vagyok, ezért jön még egy eladó. Így már ketten kedvesek velem, ha pedig kell valami speciális dolog, az egyikük el tud sietni (!) az óhajtott áruért. Egy török boltban mindenkit potenciális vevőként kezelnek, az árukészletet büszkén mutogatják, ha például rádió kell, hát a tulaj megmutatja a tévéket is, lássam, van minden. Ha nem most veszek, akkor legközelebbi alkalommal. Az ilyesmit üzleti érzéknek hívjuk és jelenleg hiánycikk Magyarországon.

A „csak most, csak neked, és tudom olcsóbban is” szerintem unalmas bazári szlogen, és a turistáknak szól. Ugyanakkor alkudni valóban érdemes a bazárban, sőt, alkudj okosan, ha nem akarod első nap elkölteni az összes pénzed Isztambulban.
Az okosabb eladó/tulaj – miután kiismerte mit is szeretnél – hátrább invitál. Ilyenkor kerül elő valami speciális áru. Mondjuk elegáns fekete cipőt keresel, hogy törökösebb megjelenésed legyen. Pár perc múlva eléd hoznak egy hegyesorrú csillogó lakcipőt, ami nincs a polcon. Ez csak neked szól, ez a speciális ajánlat. Kicsit drágább lesz a mezőnynél, de a végeredmény csak alku kérdése.

Inkább Kadiköyben volt jellemző az ajándékozás. Kisboltokban nem egyszer gyümölcsöt kaptam távozáskor (talán mert külföldi vagyok). Mikor pedig először mentem be a pékségbe, és tört törökséggel kenyeret kértem, a tulaj egyből kedves érdeklődést mutatott. Honnan jöttem, mit csinálok Törökországban, stb. Vagy 10 percig tartott szóval. A végén pedig kaptam ajándékba egy simitet (szezámmagos kerek perec). Nem volt kérdés, hogy ezentúl nála veszem a pékárut.

További különbség a fejlett házhozszállítási kultúra. Házhozszállít a meki, a burger, a kfc, a bambi cafe, a sarki török büfés, a sarki török büfés melletti másik döneres, a cukrász, a pék, tényleg mindenki. Nincs probléma, ha elfogy a sör és a chips Galatasaray-Besiktas meccs közben, mert felhívom a sarki abc-t és jön az utánpótlás. Sör-házhoszállítás van. (Mi ez, ha nem a keleti luxus?)
Ennek érdekében minden kis közértnek van legyártott hűtőmágnese, melyen szerepel a bolt címe, és az eladók telefonszáma (lásd a fotót), amelyet vásárláskor a kezedbe adnak.

Honnan van a kapacitás? Isztambul zsúfolt város, rengeteg olcsó munkaerő áll rendelkezésre. Még egy kisboltban is minimum három eladó van, egy átlagos (mondjuk 30 négyzetméteres) ruhaboltban már lehetnek simán hatan is csúcsidőben. Általában férfiak. A közértek jó része családi business, valaki mindig ott van, nem zárnak be soha, és természetesen a család fiatalabb tagjai (10-18 évesek) is besegítenek (árufeltöltés, házhoz-szállítás).

Itt tehát ezek az alapszolgáltatások, szerintem van köztük olyan, amit át lehetne venni.

Atatürk


Warning: getimagesize(2011/01/ataturkheader.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Atatürk

Aki nekünk Kossuth, Széchenyi vagy Deák az Törökországban Atatürk (1881-1938). Vele kezdődik a modern, szekuláris és független Törökország története (1923). Atatürk itt örökké jelen lesz, személyi kultusza őszinte tiszteleten alapul.

Arcképeivel, mellszobraival nem csak Isztambulban, hanem az egész országban lehet találkozni. Köztereket, utcákat, iskolákat is elneveznek róla. Ő van minden fémpénzen, és papírpénzen is. A Marmara Egyetemnek róla elnevezett tanszéke van, ahol, többek között az ‘Atatürk irányelvei és Törökország története’ c. tárgyat tanítják, amit minden szakon kötelező elvégezni. A felsőoktatás tehát így járul hozzá Atatürk szellemiségén továbbviteléhez.

Törökország nyugati mintára történő megreformálása nem volt kis feladat, a finomhangolás még most is a szemünk előtt zajlik. A 20-as, 30-as évek európai változásai elegendő inspirációt biztosítottak Atatürk számára: a nők egyenjogúsága, a családnév-törvény, a szekuláris állam gondolata, török abc megalkotása, a nyugaton használt mértékegységek bevezetése, áttérés a Gergely-naptárra csupán néhány azon intézkedések közül, amik a nevéhez köthetők.

Atatürk gyakran járta az országot, és akár saját maga magyarázta el terveit a szembejövő falusiaknak vagy éppen szemügyre vett egy-egy építkezést. Támogatta a modern farm gazdálkodást és eltörölte a tizedet.

Isztambulban lakott a Dolmabahce palota egyik szárnyában, ami ma múzeum: szobája, dolgozó-szobája, könyvtára (Ankarában) és művészeti gyűjteménye egyaránt megtekinthető. Előszeretettel látogatta az isztambuli előkelő mulatókat, és gyakran vendégelt meg külföldi méltóságokat vagy sztárokat a palotában. Mindig ügyelt elegáns megjelenésére. Kedvenc játéka az ostábla (backgammon) volt, amit ma is szinte minden sarkon játszanak a törökök.

Feleségével (Latife) csupán két évig voltak együtt. Atatürk szerette az italt, és a női társaságot, házasságuk talán emiatt romlott meg. Gyermekük nem született, de Atatürk adoptált 7 lányt (leghíresebb Sabiha Gökcen) és egy pásztorfiút.

Jelenleg Atatürk pártja, a CHP, ellenzékben van.

No Casino

Törökországban nagy problémát okozott korábban a szerencsejáték illetve az ezzeljáró jelenségek, mint mondjuk a korrupció, a maffia megerősödése, vagy az játékosok eladósodása. 1995-től kezdve a politikai is foglalkozni kezdett a kérdéssel, minek eredményeképpen 1997-ben betiltották a szerencsejátékot az országban. Bezártak a kaszinók, viszont az állami lottó és a sport-fogadás lehetősége megmaradt.

Azonban a szenvedélyt nem lehet betiltani. Gyakoriak a rendőrségi razziák a Boszporusz-menti gazdagabb negyedekben, ahol a módosabb játékosok szoktak összegyűlni például blackjacket vagy roulettet játszani. A hatóság ilyenkor elkobozza a gépeket, asztalokat, és a résztvevők ellen szabálysértési eljárás indul. Ennek vége maximum pénzbírság lehet, amelnyek kifizetése nem feltétlenül okoz gondot a gazdag játékosoknak. A tulajdonosok ugyanakkor büntettet követnek el, így ők börtönbüntetésre is számíthatnak. Ezért aztán a szórakozóhelyek megvásárlására a maffia strómanokat használ (ismerős-e a jelenség?).

Az online szerencsejáték is tilos, ugyanakkor nehezebben szabályozható, a külföldi oldalakon simán lehet pókerezni.

Érdemes lenne elgondolkodni a nyerőgépek, kaszinók kérdésén Magyarországon is…

November 10

1938-ban, ezen a napon 9 óra 5 perckor halt meg Atatürk . Törökországban ma rá emlékezünk. Munkanap van, de az újságok fekete-fehér címlappal jelennek meg, az iskolákban pedig énekelnek a gyerekek, valamint mindenhol nyilvános megemlékezéseket tartanak.

Az alábbi videó 2009-ben készült, és jól mutatja be, hogyan áll meg az élet egy percre Isztambulban, mikor megszólalnak a szirénák.

FAQ

Miért pont Isztambul?- Teszi fel a kérdést nekem mindenki, aki feltételezi, hogy a vele szemben álló ember ugyanolyan racionális érvek mentén hozza élete döntéseit, mint ő maga, de személyiségéből adódóan valószínűleg megfelelően izgalmas választ fog adni. Ugyanekkor az illetőt sokkal inkább meglepi, hogy az élet ebben a helyzetben inkább hasonlít egy társasjátékra, mint racionális döntések egymásutánjára, és különben is, néha megengedhetek magamnak valami olyat is, amit ő nem, csak azért, mert nálam volt éppen kocka.Na ezért.

Más téma maga a város, Isztambul, ami szó nélkül szippantott magába még az első napon. Azóta itt pörgök, és szippantom én is, amit lehet, hogy aztán eltároljam magamban, és kitudja mire használjam a jövőben azt a mérhetetlen adag információt, amit itt kapok. Isztambul szerepének igazi testöltése volt a maraton (lásd legutóbbi blogpost), amely a kontinensek közti hídon zajlott, ezáltal is rámutatva a lényegre, hogy mi is Isztambul és mit jelent Törökország ma. Miért vagyok itt? Ezért. Megtanulok határok közt élni, bátorságot, vakmerőséget, öntudatosságot nyerni a várostól, és mindazt elsajátítani, amit a szüleim és a tanáraim igyekezetük ellenére sem tudtak a fejembe verni. Nem az ő hibájuk, néha nem elég a szó és a logika, amire az egész európai kultúra épül. Nem csak nem elég, hanem már-már az agyamra megy ez két dolog, amit minden fölé helyezünk, majd erre hivatkozva uralkodunk a világ egy része fölött- eddig úgy tűnik sikeresen.

Ki kellett mozdulnom a felismeréshez. Át kell élnem a saját szerepemet. Tudnom kell, hogy ha megváltozik a környezet, a nyelv, az idő, az étel, a könyv, a szabadság és testvériség fogalma, akkor megváltozom-e én is. Van-e erre lehetőség otthon? Aligha. Természetesen otthon is lehet igyekezni, teljesíteni, szerepelni és alkotni valamit, majd várni mit szólnak hozzá mások. Ez történt eddig. Ők formáltak, és én adtam hozzá a húst.

Erre itt van Törökország, ami megáll önmagában is, sikeresen és elfogultan értelmezi és újraértelmezi saját helyzetét. Csodálom, és tanulom. Ezért vagyok itt. Az ilyesmi kérem művészet.