Tag Archives: Törökök

Büszketürk

Büszketürk

Ma Viktorral Maslakban és Leventben jártunk, ahol a felhőkarcolókat fotóztuk. Meglátott minket egy arc, aki új Renault-jára annyira büszke volt, hogy rögtön lefotóztatta magát.
Most meg otthon vagyunk és könnyesre röhögjük magunkat ezen a képen, miközben törkölypálinkával emlékeztetjük magunkat a hazai ízekre. A lakótársam vendégei salsázni gyakorolnak.

Remélem tetszik a megújult külső.

Furakodj, tolakodj

Az isztambuli tömegközlekedés eltérő a budapestitől, ugyanakkor nekik is van Ikaruszuk. Olvastam egy bejegyzést (http://tisztabeszed.blog.hu/2010/12/26/a_nagy_bkv_jegyar_teszt) az otthoni árakról, igen, összehasonlításban valóban magasnak számít. A fő különbség, hogy itt nincs havibérlet. Diákként rendelkezem egy Istanbulkart nevű kártyával, amit fel tudok tölteni tetszőleges összeggel. A tarifa 95 kurus (~120 FT), ha átszállok másfél órán belül akkor az 35 kurus (50 FT). Belépéskor a kártyát odateszem az érzékelőhöz és akkor a kapu beenged. Buszon úgy működik, hogy az első ajtónál lehet felszállni, ahol – rögtön az ajtó mellett - kézre esik  az érzékelő. Szerintem gyors és hatékony. Ezt a rendszert igazságosnak tartom, hiszen mindenki annyit fizet, amennyit használja a járművet/közlekedést, sőt, mindenki fizet mert nehezebb bliccelni.

Nehézségek azonban itt is adódnak. A megállók nagy részén nincs feltüntetve, hogy milyen buszok állnak meg. Nem lehet tájékozódni az adott jármű vonaláról sem. Meg lehet kérdezni azonban a megállóban álló embereket, akik készségesen fognak segíteni, még akkor is ha nem tudják a választ. Ennek oka, hogy egy török sokkal cikibbnek érzi a ‘nem tudom’ választ a rossz irány/rossz busz mutatásánál.

Az éjszakai közlekedésben jobbak vagyunk Budapesten, talán a legjobbak Európában. Máig nem értem miért érzi feladatának a BKV, hogy részeg fiatalokat, meg úgy egyáltalán mindenféle stricit és kurvát fuvarozzon fővárosi pénzen, de örülök neki. Itt ez nincs, fontosabb járatok óránként indulnak hajnali 1-től, egyébként taxival vagy dolmussal lehet közlekedni. A járatokat éjjel-nappal, nemre, származásra való tekintet nélkül le lehet inteni, a minibus, dolmus 100%, hogy megáll (legyen bármekkora forgalom, ők ebből élnek), az IETT (itteni BKV) csak akkor ha biztonságos a forgalom, vagy éppen áll a busz.

Isztambulban mindenhol sokan vannak, nagy a zsúfoltság. Mivel csak az első ajtónál lehet felszállni, heves tömörülés kezdődik, amint beáll a busz a megállóba. Ilyenkor nem ismernek semmi erkölcsöt: öreganyó, kismama egyaránt sorban áll, lökdösődik is őket. A buszon aztán átadják nekik a helyet azok, akik fél perce még félrelökték őket. Érdekes. Metróban sincs törvény, nem igazán várják meg a leszállókat, ha kinyílik az ajtó nyomás befelé.

Az összkép tehát nem egyértelmű. Vannak járatok modern, emeletes buszokkal és vannak, amiken régi ikarusz jár. A jegyár elfogadható, az éjszakai közlekedésen lehetne javítani, de mivel van alternatíva ez sem nagy baj. A zsúfoltság már annál inkább… Combino csúcsidőben? Áhh… próbáld meg a Metrobüst Mecidiyeköy és Hasanpasa között délután 5 felé…

Kurban Bayramı és az elszabadult állatok

November 16-án kezdődött az iszlám áldozati ünnep, a Bayram. A héten szünet van, a legtöbb ember hazautazik a családjához (pl. az egyetemisták nagyrésze). Ilyenkor kézcsókkal illik köszönteni a család öregebb tagjait, akik cserébe pénzt adnak a gyerekeknek.

Az iszlám előírásai szerint Bayramkor állatokat kell levágni, és a húsukat a rászorulóknak adni. Ennek megfelelően levágásra ‘váró’ teheneket, bárányokat, kecskéket láttam Bursa-szerte (most itt vagyok, nem Isztambulban). Törökországban a Bayram első napján szokás még felvenni a legszebb, legelegánsabb ruhát, és úgy meglátogatni a rokonokat.

Este a híradó leadja azokat az amatőr-videókat, melyek a félresikerült vágásokon készültek. Sokszor ugyanis a megijedt (és megvadult) állatok megszöknek a vágás elől és akár forgalommal szemben menekülnek, nem kis káoszt okozva az ünnepi közlekedésben. Egy bátor marha idén a tenger felé vette az irányt, egy kicsit tétovázott mielőtt bement volna a vízbe, de aztán az üldöző tömeg láttán mégis beúszott. Csónakkal eredtek utána.

32. Intercontinental Istanbul Eurasia Marathon

32. Intercontinental Istanbul Eurasia Marathon

Reggel 6:30-kor keltem (egyéni rekord), hogy találkozzam a többi külföldivel, és együtt menjünk a maratonra. A város ingyen buszjáratokat indított, ezzel jutottunk el az északabbi hídon át (Faith Sultan Mehmet Köprü/híd) az ázsiai oldalra, ugyanis a Boszporusz híd le volt zárva a futás miatt.

A 15 kilóméteres maratonra külföldi sportolók is jönnek, sőt általában etiópok v. más afrikai nemzet versenyzői nyerik. Mi 9:30 körül indultunk el, nem futva, ugyanis, aki szeretné élvezni a látványt, annak lehetősége van gyalogolni (Fun Run-nak hívják), természetesen a futók indulása után.

Családok, civilek, és egyéb csoportok is képviselték magukat a rendezvényen. Például láttam bicajos aktivistákat, 10-en voltak. Mások a korlátnak dőlve olvastak egyszerre, így hívva fel a figyelmet a könyvek és a kulturálódás fontosságára. A Boszporusz hídnál lassultunk le, mivel érthető okokból mindenki megállt fényképezni, egyes családok pedig letelepedtek a híd külső sávjában és piknikezni kezdtek. Meg is kínáltak valami sütivel:) Később arra lettem figyelmes, hogy fiatalok a híd pillérre tagelnek… megragadtuk az alkalmat a spanyolokkal, és otthagytuk mi is a nevünket.

Az alkalom különlegességét az adta, hogy most át lehetett menni gyalog a hídon, egyébként nem. Mikor átértünk, még mindig voltak emberek az ázsiai oldalon. Pontos adatot nem tudok, de olyan 500-700 ezer résztvevő biztos volt (jó idő miatt is).

13:00 óra körül értünk vissza Beşiktaşba, ekkora már 23 fok volt.

Felejthetetlen.

Média 1.

Egyre több órát látogatok meg. Az órákon névsor van, és mivel a rádió és televízió mesterszakon kb. 15 diák tanul, így könnyen feltűnik, ha valaki hiányzik.

A tanároktól külön feladatokat kapok. Ez lehet 2 oldalas házi írása, vagy felkészülés adott témában. Mivel érdeklődnek Magyarország iránt, több prezentációt/beadandót fogok készíteni a hazai média történetéről, helyzetéről, és egyéb jellemzőiről. Eközben igyekszem megismerkedni az itteni média sajátosságaival, kíváncsi vagyok, mit csinálnak másképp.

Első ránézésre a kulturális iparágakkal ‘minden rendben’. A félév további részében be fogok nézni a színfalak mögé, tulajdonlás, függetlenség, stb. érdekel elsősorban. Hivatalos cenzúra nincsen, azonban a lakótársam elmondása szerint a média inkább barátságos, mint ellenőrző viszonyban áll a kormánnyal… Ez a közszolgálati – és kereskedelmi médiára is vonatkozik.

Az internet korlátozásáról, már volt bejegyzés korábban. Nincs youtube, illetve bypass-t és egyéb trükköket kell használni, akkor probléma nélkül megy. Felnőtt tartalmú oldalak látogatása korlátozott.

Miért nincs youtube? 2007-ben robbant ki a botrány: az oldal egyes videói miatt, amelyben Atatürköt, Törökország atyját szidalmazták, valamint az országot becsmérelték. Ezeket a videókat állítólag Görögök töltötték fel. Ezután megindult a két ország felhasználói között a ’videóhadjárat’, egymás nemzeti alakjainak és büszkeségeinek gyalázása mind kommentekben, mind videókban. Az itteni bíróság a török törvények értelmében (Sem Atatürköt, sem Törökországot nem lehet becsmérelni) hozta meg a döntést, amelyet az internetszolgáltató (Turk Telecom) köteles betartani. A pletykákkal ellentétben a facebook korlátozás nélkül tekinthető meg.

Közlekedés 1.

Ezen posztot az isztanbuli közlekedésnek szentelem. Több is lesz még a témában, legyen ez az első benyomás.

Szögezzük le rögtön, hogy mi magyarok kifinomultan közlekedünk autóinkkal, másokra odafigyelve, nyugodtan, kulturáltan. Ezt azért gondolom mert már néhány napja Isztanbulban vagyok. Itt kicsit másképp közelítenek az ilyen dolgokhoz, mondhatni ez a kressz negyedik dimenziója.

Ízelítésképpen:

Sor a hídra

  • Ha egyenes szakaszon vagy, padlógáz a következő lámpáig.
  • Ha zöld a lámpa, egyből padlógáz, kilövés.
  • Ha kanyar van előtted, és nem jön senki szembe, akkor nem kell fékezni, teljes gázzal vedd be.
  • Ha mégis jön valaki szembe, hát kikerül.
  • A busz nem törik, csak horpad, ezért egy nagyon finom odakoccanás a másik járműnek olyan, mint a facebook ‘poke’ funkciója.
  • Mindegy hány sáv van, próbálj előre jutni valahogy.
  • A felfestés tájékoztató jellegű, és a fenti pont miatt amúgy is értelmét vesztette.
  • A gyalogos a tápláléklánc legalja
  • A járda vékony ezért a gyalogosok általában az úton közlekednek
  • A gyalogosok is átmennek a piroson és az autósok is
  • A dudálási kultúra nagyon fejlett, hosszának, hangerejének, és a dudálások közti időközöknek komoly kommunikációs szerepe van ebben a káoszban.

    Furakodj

Parkolás: Ha épp meg kell állj egy bolt előtt, mert nincs otthon ayran, vagy cigi, akkor csak kiugrasz a kocsiból, motor marad, ezzel jelezve, hogy visszajössz 20 másodperc múlva. Ennyi idő alatt 3-4 autó áll már mögötted, de nem para, abból egy úgyis meg fog állni a bolt előtt, mert neki is kell valami.

Mindezek ellenére működik Isztambul. Valahogy figyelnek egymásra.

Szeretik-e a Törökök a Magyarokat?

Eddigi tapasztalataim szerint igen. Sőt, előnyöm is származott eddig abból, hogy ‘madzsari’ vagyok.

Mikor angolul beszélgetni kezdek – például tegnap a Woodstock nevű új bárban – Törökökkel, közömbösek velem. De, amint kiderül, hogy Magyarországról jöttem, kicsit közelebb állnak, elmosolyodnak, kedvesebbek lesznek, és bólogatnak: tudják hol van Magyarország és büszkék a közös történelmünkre.

A közeli pékségben megkérdeztem az eladót, hogy mennyibe kerül a kenyér. 2 lírát mondott, de 5 perc beszélgetés után (honnan jöttem, mit csinálok Isztambulban) már csak 1,5 líra lett az ára. Mikor második alkalommal mentem oda, felismert, és 0,75 líra lírát fizettem.

Ennél kicsit durvább a tegnap esti sztori, mikor a Woodstock bárból hazafelé jövet, megállt mellettünk egy rendőrautó. Tonyval voltam, aki Finnországból jött. A rendőrök elkérték az útlevelünket, majd elkezdtek kérdezgetni (mit csinálunk Isztambulban?). Mikor mondtam törökül, hogy diák vagyok és Magyarországról jöttem, elkezdett mosolyogni és beszélgettünk mindenféléről (angolul), miközben a kollégája szegény Tonyt a rendőrautónak támasztva pakolta kifelé, zseblámpával átnézve a zsebeit és a pénztárcáját. Nem értettem őt miért, engem meg miért nem… talán pozitív diszkrimináció.  (A rendőrök aztán bepattantak a kocsiba és húztak tovább.)

Ezek alapján gondolom, hogy az átlagosnál jobban szeretnek minket.

Igen! és Nem! Szeptember 12-én népszavazás a török alkotmány módosításáról.

Az elfoglaltságaim miatt nem volt eddig időm behatóan foglalkozni a török belpolitikát jelenleg meghatározó népszavazási kezdeményezésről. Már megérkezésemkor, a reptérről befelé jövet feltűntek a nagy EVET (igen) és HAYIR (nem) plakátok, akkor azt hittem egy cég hirdetései, ugyanis vizuálisan nagyon hasonlítottak egymásra, de erről majd később.

Mára összegyűlt annyi információm a témáról, hogy egy posztot szenteljek neki, azonban ne értsen senki félre, nem vagyok otthon a török politikában. A hostel többi lakójától, és a plakátokról összeszedett információk alapján a szavazás nagyon fontos. (Nem csak Törökország, hanem az egész térség jövőjét befolyásolja)

A jelenlegi elnök, Tayyip Erdoğan szerint IGENNEL, az ellenzék szerint NEMMEL kell szavazni vasárnap.

nem

NEM

Ha az eredmény IGEN, akkor módosítják az alkotmányt, megváltozik a bírók kinevezésének rendje a parlament javára, módosul bizonyos sztrájkjogok alkalmazása a közszférában, valamint a bíróságok és a hadsereg kapcsolata is új formát ölt. Ez utóbbi kapcsán az elnök megjegyezte, hogy az 1980-as katonai puccs* vezetőit így bíróság elé lehetne állítani**. Tehát több hatalom kerülhet a kormány kezébe, amelyet az ellenzék azzal vádol, hogy iszlám államot szeretne létrehozni.

A negyed, ahol lakom, főleg NEMMEL van teleplakátozva, és a forgalmas kikötőnél van egy (feltehetően ellenzéki) bódé, amelyből egész nap megafonon szólnak az érvek a NEM mellett (néha megy egy kis zene is). Ha a törökök többsége NEMMEL szavaz, az alkotmány marad a régi, és az ellenzék megerősödhet/népszerűbb lehet, ami a 2011-es választásokon még jól jöhet.

Bojkott (ritka)

Törökország szekuláris jellege ezzel a szavazással is továbbformálódik. Érzékeny téma ez, melynek értelmezése a török politikában állandóan napirenden van. Ráadásul függ az EU, az USA, illetve a közel-keleti országokkal való viszonytól is. Minden tényezőjét átlátni szinte lehetetlen.

Mint írtam a plakátok grafikai nyelvezete nagyon hasonló. Nagybetűvel középen, hogy IGEN vagy NEM, alatta a párt neve, nagyobb hirdetéseken egy-egy politikus arca is feltűnik néhány piros félhold kíséretében. Távolról meg se lehet mondani, IGEN vagy NEM plakátról van-e szó.

Mindenesetre vasárnap felfokozott hangulatban lesz Törökország, ezt most még nem tudom mit jelent, de mindenképp írok róla.

* 1980- katonai puccs a török hadsereg vezetésével, megakadályozva az iszlám szélsőségesek előretörését (Wikipedia). A török hadsereg a demokráciát és a szekuláris államot hivatott védeni.

** A fegyveres testületeknek külön bírósága van a legtöbb országban. A török kormány azt szeretné, ha a katonákat polgári bíróság elé is lehetne állítani. Az erről szóló törvénytervezetet azonban 2010 januárjában az alkotmánybíróság nem fogadta el. Most a népszavazás dönthet.