Tag Archives: Marmara Egyetem

A szemeszter vége

Pénteken véget ért a félévem a Marmara Egyetemen. A héten pedig be kell adnom a különböző házidolgozataimat, hogy még időben értékelhessék őket a tanáraim, mielőtt hazatérnék.

Kedden tartottam előadást (év végi jegyért) a színes televízió rövid történetéből, kitérve a fontosabb technikatörténeti eseményekre és a magyar vonatkozásokra is. Az előadást a többiektől eltérően nem powerpointban, hanem preziben* tartottam. Néhányukat érdekelte volna, hogyan készül a prezi, de a teremben nem volt wifi jel, ezért nem tudtam bemutatni.

Az egyik török lány oszmán zenetörténetből tartott előadást, ez különösen tetszett, mivel nem unalmas adatokat és évszámokat darált. Képek, zenei motívumok, jellegzetes török hangsorok kerültek elő, melyek jó része a szultáni udvar kreativitásának eredménye, és ma is alkotóeleme a török muzsikának, legyen szó popról vagy népdalról. Előadás után aztán megértettem miért ezt a témát választotta a kollegina: a csoporttársak bíztatására egyszer csak szolóba kezdett és elénekelt egy dalt nekünk. Énekes ugyanis. Van pár széphangú lány otthon is a szakon, de csoport előtt még nem hallottam őket énekelni (koncerten igen). Nagyon tetszett ez az egész dolog.

Óra után félévzáró pizza következett Nisantasiban.

*www.prezi.hu

Atatürk


Warning: getimagesize(2011/01/ataturkheader.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Atatürk

Aki nekünk Kossuth, Széchenyi vagy Deák az Törökországban Atatürk (1881-1938). Vele kezdődik a modern, szekuláris és független Törökország története (1923). Atatürk itt örökké jelen lesz, személyi kultusza őszinte tiszteleten alapul.

Arcképeivel, mellszobraival nem csak Isztambulban, hanem az egész országban lehet találkozni. Köztereket, utcákat, iskolákat is elneveznek róla. Ő van minden fémpénzen, és papírpénzen is. A Marmara Egyetemnek róla elnevezett tanszéke van, ahol, többek között az ‘Atatürk irányelvei és Törökország története’ c. tárgyat tanítják, amit minden szakon kötelező elvégezni. A felsőoktatás tehát így járul hozzá Atatürk szellemiségén továbbviteléhez.

Törökország nyugati mintára történő megreformálása nem volt kis feladat, a finomhangolás még most is a szemünk előtt zajlik. A 20-as, 30-as évek európai változásai elegendő inspirációt biztosítottak Atatürk számára: a nők egyenjogúsága, a családnév-törvény, a szekuláris állam gondolata, török abc megalkotása, a nyugaton használt mértékegységek bevezetése, áttérés a Gergely-naptárra csupán néhány azon intézkedések közül, amik a nevéhez köthetők.

Atatürk gyakran járta az országot, és akár saját maga magyarázta el terveit a szembejövő falusiaknak vagy éppen szemügyre vett egy-egy építkezést. Támogatta a modern farm gazdálkodást és eltörölte a tizedet.

Isztambulban lakott a Dolmabahce palota egyik szárnyában, ami ma múzeum: szobája, dolgozó-szobája, könyvtára (Ankarában) és művészeti gyűjteménye egyaránt megtekinthető. Előszeretettel látogatta az isztambuli előkelő mulatókat, és gyakran vendégelt meg külföldi méltóságokat vagy sztárokat a palotában. Mindig ügyelt elegáns megjelenésére. Kedvenc játéka az ostábla (backgammon) volt, amit ma is szinte minden sarkon játszanak a törökök.

Feleségével (Latife) csupán két évig voltak együtt. Atatürk szerette az italt, és a női társaságot, házasságuk talán emiatt romlott meg. Gyermekük nem született, de Atatürk adoptált 7 lányt (leghíresebb Sabiha Gökcen) és egy pásztorfiút.

Jelenleg Atatürk pártja, a CHP, ellenzékben van.

Erasmus – C’est la mode

Üdv kedves olvasók! A statisztika szerint egyre többen vagytok, örülök, hogy tetszik a blog. A mostani bejegyzés nem Isztambulról fog szólni, hanem az Erasmus életről, úgy általában. Ha szeretnél kijutni valahova, mindenképp ajánlom.

A program hivatalos céljairól nagyon szép szövegek olvashatóak az EU vonatkozó honlapjain, de szerintem a lényeg a következő: ismerd meg Európát, és Európában magadat. Bennem elég sok kérdés merült fel ezzel kapcsolatban. (Pl.: Mit gondolnak rólunk más nemzetek? Mit tudtak eddig? Mit nem? Miért nem? Miért van spanyol est és miért nincs magyar est? Miért mondják, hogy az Erasmus felébredés egy álomból? Miért leszel depressziós Erasmus után?)

Ezeket a kérdéseket nem egyszerű megválaszolni, maga az élmény lehet a válasz, vagy segítség a válaszkeresésben. Ha ilyen kérdéseid nincsenek kiutazás előtt, akkor sincs baj, amint landolsz egy másik országban, majd lesznek bőven.

A program szakmai része az egyetem kiválasztásával kezdődik. Mivel a BME profilja inkább műszaki jellegű, a kommunikáció szakosok nem örvendenek akkora ‘választéknak’, mint a K épület tanulói, de azért akad 1-2 jó hely. A kiválasztott egyetem lehetőleg városban legyen, ne önállóan a semmi közepén, mint mondjuk az Isztambultól 30 kilométerre (egy erdő mellett) található Sabanci Egyetem. Azt látatlanba is meg tudom mondani, hogy máshol nincs kulturális iparágak szakirány, de nem kell aggódni, széles a paletta, számos egyetem kínál újságíró, tévés-rádiós, reklámtervezős-PR-os, vállalati kommunikációs szakirányokat. Az Erasmusosok ráadásul felvehetnek maguknak tárgyakat mindenhonnan, nekem is van egy PR-os tárgyam, mert úgy láttam passzol az eddigi – otthoni – irányvonalhoz. Ahogy nálunk is, úgy külföldön is működnek körök, munkacsoportok, ezekben Erasmusost is szívesen látnak. A Marmara Egyetem kommunikáció kampuszán például a következők: komm-tervező workshop (főleg design), reklám-tervező csapat, technikai és stúdiós csapat, Communication Club (róluk jövő héten igyekszem majd írni), Mozi workshop (kisfilmeket forgatnak). Részükre az egyetem saját irodát (!) és naprakesz felszerelést (HD kamera, IMac, stb) biztosít.

Az órák nyelve elég fontos szempont, érdemes rákérdezni még akkor is, ha oda van írva, hogy angolul lesz a tárgy. Egyébként első alkalomommal úgy is kiderül az igazság. Az Erasmus csupa meglepetés.

Lakást körültekintően kell választani, főleg a negyedek miatt. Isztambulban nagyon nem mindegy merre laksz, az ár, és a közbiztonság is széles skálán mozog. Kollégiumot nem javaslok, inkább bérletet, albérletet. A jó Erasmusos hamar elhelyezi magát az egyeteme és a ‘parti zóna’ közötti képzeletbeli egyenes számára legharmonikusabb pontján, és ott választ lakást. (Mediterrán országok tengerparti városaiban ismert fogalom az Erasmus-villa, ezek ára boros ugyan, de az élmény életre szóló. Kérdezz csak meg valakit, aki ilyenbe lakott, csillogni fog a szeme mikor majd mesél róla.)

İyi akşamlar

Verekedés a kampuszon

Néhány napja két csoport verekedett össze a kommunikáció  tanszéken, ahol én is tanulok. Az épületet őrző rendőrök megfékezték a diákokat, de féltek, hogy a helyzet eldurvul, ezért kihívták a rohamrendőröket is. Aznap délután ráadásul vizsgák lettek volna, ezeket máskor tartják meg.

Az esetnél nem voltam jelen.

Előzmények: Eddig annyit tudok, hogy az anatóliai Dumlupınar egyetemen nacionalista és kurd diákok kerültek konfliktusba, minek következtében egy 20 éves török diákot leszúrtak. Az ő képét akarta kitenni valaki a kommunikáció  kampuszon, ez okozta a balhét.

Az egyetemeken gyakoriak a különböző diákcsoportok közti verekedések. Legtöbb esetben eltérő világnezetű csoportok támadnak egymásra, akár olyan témák mentén, mint a kendőviselés.

Média 1.

Egyre több órát látogatok meg. Az órákon névsor van, és mivel a rádió és televízió mesterszakon kb. 15 diák tanul, így könnyen feltűnik, ha valaki hiányzik.

A tanároktól külön feladatokat kapok. Ez lehet 2 oldalas házi írása, vagy felkészülés adott témában. Mivel érdeklődnek Magyarország iránt, több prezentációt/beadandót fogok készíteni a hazai média történetéről, helyzetéről, és egyéb jellemzőiről. Eközben igyekszem megismerkedni az itteni média sajátosságaival, kíváncsi vagyok, mit csinálnak másképp.

Első ránézésre a kulturális iparágakkal ‘minden rendben’. A félév további részében be fogok nézni a színfalak mögé, tulajdonlás, függetlenség, stb. érdekel elsősorban. Hivatalos cenzúra nincsen, azonban a lakótársam elmondása szerint a média inkább barátságos, mint ellenőrző viszonyban áll a kormánnyal… Ez a közszolgálati – és kereskedelmi médiára is vonatkozik.

Az internet korlátozásáról, már volt bejegyzés korábban. Nincs youtube, illetve bypass-t és egyéb trükköket kell használni, akkor probléma nélkül megy. Felnőtt tartalmú oldalak látogatása korlátozott.

Miért nincs youtube? 2007-ben robbant ki a botrány: az oldal egyes videói miatt, amelyben Atatürköt, Törökország atyját szidalmazták, valamint az országot becsmérelték. Ezeket a videókat állítólag Görögök töltötték fel. Ezután megindult a két ország felhasználói között a ’videóhadjárat’, egymás nemzeti alakjainak és büszkeségeinek gyalázása mind kommentekben, mind videókban. Az itteni bíróság a török törvények értelmében (Sem Atatürköt, sem Törökországot nem lehet becsmérelni) hozta meg a döntést, amelyet az internetszolgáltató (Turk Telecom) köteles betartani. A pletykákkal ellentétben a facebook korlátozás nélkül tekinthető meg.

Woodstock és Pepsi az első tanórán

Tegnap volt az első órám Törökországban. Imponál az októberi kezdés. A Nisantasi kampusz mindössze 20 perc a lakóhelyemtől, tehát közelebb van hozzám, mint otthon a BME.

Azonban van egy kis bibi. Ugyanis a tanárok nem tudják, hol tartsák meg az óráikat. Nincs terembeosztás, vagy ha van, nem működik, netán kevesebb terem van, mint ahány tanóra az adott időben. Legtöbb óra tehát az adott tanár szobája előtt kezdődik, ott van találkozó. Ezt követően a kis csapat elindul termet keresni, ha pedig nem talál egyet sem a 6 emeletes épületben, akkor visszamennek a tanáriba és ott tartják meg.

Az óra a digitális technológiákról szólt, különböző frekvencia-modulációkról, felbontásról, stb. Pontosabban az óra fele szólt erről, a másikban a tanár mesélt sztorikat 1968-as amerikai látogatásáról. New York, Woodstock és egy kis mexikói kaland is szóba jött.

Mindez törökül, de a nagy részét mégis értettem. Sőt, a professzor néha megállt és összefoglalta nekem az elmondottakat angolul. Például, hogy anno a Pepsi szerette volna a Holdra vetíteni logóját, de a Szovjetek ellenezték. Erre a Pepsi bekeményített és azt mondta, felfüggesztik az orosz vodka disztribúcióját a világban (előtte ők voltak csak erre hajlandóak). Ekkor a szovjetek engedtek, ugyanakkor a merész kísérlet – megfelelő lézertechnika hiányában – nem sikerült a Pepsinek.

A vállalat látta, hogy milyen erő rejlik ebben a fura barterben. Felvetették a Pepsi bevezetését a Szovjetunióban. Ők hallani sem akartak róla. A Pepsi megint előjött azzal, hogy leállítja a vodkaárusítást külföldön. Eredmény: 1972-ben a Pepsi volt az első kapitalista/külföldi termék a Szovjetunióban.

Tanulságos.

Hétvégén ’Turkish night’ lesz hastáncossal.