Tag Archives: kultúra

Ciszterna


Warning: getimagesize(2011/01/ciszterna.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Ciszterna

Viktorral mintegy 336 darab, egyenként pontosan 9 méteres oszlopot számoltunk össze. Azt is kimértük, hogy a ciszterna 100.000 tonnányi vizet képes tárolni. Becsléseink szerint óránként 11,332 liter víz csöpög be. (Ez eső esetén duplája is lehet.)

Nyáron különösen frissítő lehet a ciszterna, mivel bent állandóan nyirkos hideg van. Misztikus megvilágítású oszlopok és chilles zene gondoskodik a hangulatról. A ciszterna vizében aranyhalak úszkálnak, közéjük sokszor aprót dobnak a turisták. (Ne feledjük, hogy 1 líra 140 Ft.)

A fő látnivaló a 2 medúza fej, melyek a ciszterna észak-nyugati sarkában találhatóak, egy-egy oszlop alatt. Több legenda is magyarázatot ad arra, miként és miért kerültek oda a fejek. Az egyik szerint, ha valaki belenéz a medúza szemébe, az kővé válik, és a medúza véletlenül belenézett a tükörbe…

Hogyan csinálj jó üzletet? A török luxus titka


Warning: getimagesize(2011/01/hűtőmágnes.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Hogyan csinálj jó üzletet? A török luxus titka

Törökország kényelmes ország. Az üzleti élet a mienkétől eltérő, egyszerűen máshogy állnak a vevőkhöz. A vevő ugyanis nem vevő, hanem vendég és vásárló egyszerre. ’Termékem elfogyasztója, szolgáltatásom használója ő. Ezért jól bánok vele.’- ha lenne egy centi szabad hely a sarki abc falán, ez lenne odaírva.

Na de mi a titok? Miben más?

Először is, ha bemész valahova, rögtön eléd jön az eladó. Ekkor általában kiderül, hogy külföldi vagyok, ezért jön még egy eladó. Így már ketten kedvesek velem, ha pedig kell valami speciális dolog, az egyikük el tud sietni (!) az óhajtott áruért. Egy török boltban mindenkit potenciális vevőként kezelnek, az árukészletet büszkén mutogatják, ha például rádió kell, hát a tulaj megmutatja a tévéket is, lássam, van minden. Ha nem most veszek, akkor legközelebbi alkalommal. Az ilyesmit üzleti érzéknek hívjuk és jelenleg hiánycikk Magyarországon.

A „csak most, csak neked, és tudom olcsóbban is” szerintem unalmas bazári szlogen, és a turistáknak szól. Ugyanakkor alkudni valóban érdemes a bazárban, sőt, alkudj okosan, ha nem akarod első nap elkölteni az összes pénzed Isztambulban.
Az okosabb eladó/tulaj – miután kiismerte mit is szeretnél – hátrább invitál. Ilyenkor kerül elő valami speciális áru. Mondjuk elegáns fekete cipőt keresel, hogy törökösebb megjelenésed legyen. Pár perc múlva eléd hoznak egy hegyesorrú csillogó lakcipőt, ami nincs a polcon. Ez csak neked szól, ez a speciális ajánlat. Kicsit drágább lesz a mezőnynél, de a végeredmény csak alku kérdése.

Inkább Kadiköyben volt jellemző az ajándékozás. Kisboltokban nem egyszer gyümölcsöt kaptam távozáskor (talán mert külföldi vagyok). Mikor pedig először mentem be a pékségbe, és tört törökséggel kenyeret kértem, a tulaj egyből kedves érdeklődést mutatott. Honnan jöttem, mit csinálok Törökországban, stb. Vagy 10 percig tartott szóval. A végén pedig kaptam ajándékba egy simitet (szezámmagos kerek perec). Nem volt kérdés, hogy ezentúl nála veszem a pékárut.

További különbség a fejlett házhozszállítási kultúra. Házhozszállít a meki, a burger, a kfc, a bambi cafe, a sarki török büfés, a sarki török büfés melletti másik döneres, a cukrász, a pék, tényleg mindenki. Nincs probléma, ha elfogy a sör és a chips Galatasaray-Besiktas meccs közben, mert felhívom a sarki abc-t és jön az utánpótlás. Sör-házhoszállítás van. (Mi ez, ha nem a keleti luxus?)
Ennek érdekében minden kis közértnek van legyártott hűtőmágnese, melyen szerepel a bolt címe, és az eladók telefonszáma (lásd a fotót), amelyet vásárláskor a kezedbe adnak.

Honnan van a kapacitás? Isztambul zsúfolt város, rengeteg olcsó munkaerő áll rendelkezésre. Még egy kisboltban is minimum három eladó van, egy átlagos (mondjuk 30 négyzetméteres) ruhaboltban már lehetnek simán hatan is csúcsidőben. Általában férfiak. A közértek jó része családi business, valaki mindig ott van, nem zárnak be soha, és természetesen a család fiatalabb tagjai (10-18 évesek) is besegítenek (árufeltöltés, házhoz-szállítás).

Itt tehát ezek az alapszolgáltatások, szerintem van köztük olyan, amit át lehetne venni.

A szemeszter vége

Pénteken véget ért a félévem a Marmara Egyetemen. A héten pedig be kell adnom a különböző házidolgozataimat, hogy még időben értékelhessék őket a tanáraim, mielőtt hazatérnék.

Kedden tartottam előadást (év végi jegyért) a színes televízió rövid történetéből, kitérve a fontosabb technikatörténeti eseményekre és a magyar vonatkozásokra is. Az előadást a többiektől eltérően nem powerpointban, hanem preziben* tartottam. Néhányukat érdekelte volna, hogyan készül a prezi, de a teremben nem volt wifi jel, ezért nem tudtam bemutatni.

Az egyik török lány oszmán zenetörténetből tartott előadást, ez különösen tetszett, mivel nem unalmas adatokat és évszámokat darált. Képek, zenei motívumok, jellegzetes török hangsorok kerültek elő, melyek jó része a szultáni udvar kreativitásának eredménye, és ma is alkotóeleme a török muzsikának, legyen szó popról vagy népdalról. Előadás után aztán megértettem miért ezt a témát választotta a kollegina: a csoporttársak bíztatására egyszer csak szolóba kezdett és elénekelt egy dalt nekünk. Énekes ugyanis. Van pár széphangú lány otthon is a szakon, de csoport előtt még nem hallottam őket énekelni (koncerten igen). Nagyon tetszett ez az egész dolog.

Óra után félévzáró pizza következett Nisantasiban.

*www.prezi.hu

Kurban Bayramı és az elszabadult állatok

November 16-án kezdődött az iszlám áldozati ünnep, a Bayram. A héten szünet van, a legtöbb ember hazautazik a családjához (pl. az egyetemisták nagyrésze). Ilyenkor kézcsókkal illik köszönteni a család öregebb tagjait, akik cserébe pénzt adnak a gyerekeknek.

Az iszlám előírásai szerint Bayramkor állatokat kell levágni, és a húsukat a rászorulóknak adni. Ennek megfelelően levágásra ‘váró’ teheneket, bárányokat, kecskéket láttam Bursa-szerte (most itt vagyok, nem Isztambulban). Törökországban a Bayram első napján szokás még felvenni a legszebb, legelegánsabb ruhát, és úgy meglátogatni a rokonokat.

Este a híradó leadja azokat az amatőr-videókat, melyek a félresikerült vágásokon készültek. Sokszor ugyanis a megijedt (és megvadult) állatok megszöknek a vágás elől és akár forgalommal szemben menekülnek, nem kis káoszt okozva az ünnepi közlekedésben. Egy bátor marha idén a tenger felé vette az irányt, egy kicsit tétovázott mielőtt bement volna a vízbe, de aztán az üldöző tömeg láttán mégis beúszott. Csónakkal eredtek utána.

November 10

1938-ban, ezen a napon 9 óra 5 perckor halt meg Atatürk . Törökországban ma rá emlékezünk. Munkanap van, de az újságok fekete-fehér címlappal jelennek meg, az iskolákban pedig énekelnek a gyerekek, valamint mindenhol nyilvános megemlékezéseket tartanak.

Az alábbi videó 2009-ben készült, és jól mutatja be, hogyan áll meg az élet egy percre Isztambulban, mikor megszólalnak a szirénák.

Erasmus körkép

Ismerkedjünk meg az Erasmus programban résztvevő nemzetek képviselőivel! Egy egészséges magyar férfi minden nemzettel kapcsolatban rendelkezik némi előítélettel. Az Unió többek között ezek eloszlatására (vagy talán megerősítésére) hívta életre az Erasmus programot.

Európaiságunk sokszínűségének átélése azonban nem új keletű. Régebben a Balaton-parton, szerencsésebbek Yugoban, de valahol a KGST keretei között mindenképp sor kerülhetett a másikkal való találkozásra. Ez a világ számomra nem ismert, édesapám korosztályának viszont – ahogy a népszerű dalban is benne van – maga volt a nemzetköziség.

Ma már fesztiválokon, vagy akár nyáron a gödörben ülve is lehet külföldiekkel csevegni. A többi előítéletet filmekből, pesti viccekből és ismerősöktől nyerjük. Bár a legjobb forrás mégis csak az Erasmus.

Lássuk tehát:

Németek. Szerintem minden második Erasmusos német. Belőlük van a legtöbb. Két csoportra osztanám őket: „echt” németekre és török németekre. Az utóbbiak kint születtek (kivándorolt családokban), de otthon németül és törökül is beszélnek, így kevesebb nyelvi akadályba ütköznek a többi Erasmusoshoz képest. Szeretnék felfedezni Törökországot, hiszen eddig csak apa, anya vagy a nagyi mesélt róla. Echt német társaik főleg gazdasági vagy mérnöki szakokra járnak, Magyarországot ismerik, nyitottak, barátságosak, jól tudnak angolul. Bulikban szívesen csatlakoznak más társaságokhoz. Sokat mosolyognak, de ritkán nevetnek.

Spanyolok. Velük töltöttem eddig a legtöbb időt. A németek után talán náluk a legnépszerűbb az Erasmus program, ezért ők is sokan vannak. Angolul nagyon kevesen beszélnek, ezért spanyol módra mindig körben állnak és egymással dumálnak. (Alberto v Juan haverom mindig bemutat nekik) Ha több spanyol érkezik, kinyitják a kört, és úgy folyik tovább a társalgás. Képesek egy egész bulit átdumálni, átröhögni anélkül, hogy egyáltalán elhagynák a körüket (kivéve, ha sörért mennek), majd hajnali 4 körül táncolni indulnak. Magyarországot csak névről ismerik, de sokuk érdeklődik, mert jókat hallott a csajokról és a fesztiválokról.

Portugálok. A spanyoloknál formálisabbak, nyugodtabbak és jobban beszélnek angolul. Szívesen nyitnak a többi nemzet felé, nagyon sokat tudnak a világról. Portugáliával kapcsolatban szerények, de szívesen mesélnek róla.

Hollandok. Kevesebben vannak, de eddig csak pozitív tapasztalatom van velük kapcsolatban. Nyitott, intelligens emberek. Legtöbbjük járt Magyarországon valami Szeget v Sziget fesztiválon, amit nagyon élveztek. Néha pedig az a fura érzésem van, hogy a hollandok jobban beszélnek angolul, mint maguk az angolok. Egyébként a belgákkal együtt már este 9kor taccs részegek.

Lengyelek. Őket mindenki szereti. Barátságos népség, szép számban képviselik magukat Isztanbulban. Angolul lehet velük beszélni, néhányan tudnak egy-két magyar szót is, amit találkozáskor azonnal megosztanak. A híres lengyel-magyar barátságra mindig koccintunk, de a szlogent (”Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki”) hajlamos vagyok elfelejteni zavaromban.

Franciák. Meglepően kevés franciával találkoztam. A Galatasaray Egyetem török-francia beállítottságú, ott biztos többen vannak…

Olaszok: Általában kettecskén, hármacskán vannak, mivel nincsenek sokan. Angolul gond nélkül tudtam velük beszélgetni. A lengyel és magyar lányokat kedvelik.

Angolok. Főleg csajok jöttek Angliából. Buliban jó hangosan pletykálnak, vagy flörtölnek az olasz fiúkkal. A táncparkett közepét idejében elfoglalják.

Skandinávok. Nyugodt, kulturált emberek. Mindenkivel barátságosak, az angoljuk perfekt. Egy este alatt annyi sört isznak, mint én egy hónap alatt.

FAQ

Miért pont Isztambul?- Teszi fel a kérdést nekem mindenki, aki feltételezi, hogy a vele szemben álló ember ugyanolyan racionális érvek mentén hozza élete döntéseit, mint ő maga, de személyiségéből adódóan valószínűleg megfelelően izgalmas választ fog adni. Ugyanekkor az illetőt sokkal inkább meglepi, hogy az élet ebben a helyzetben inkább hasonlít egy társasjátékra, mint racionális döntések egymásutánjára, és különben is, néha megengedhetek magamnak valami olyat is, amit ő nem, csak azért, mert nálam volt éppen kocka.Na ezért.

Más téma maga a város, Isztambul, ami szó nélkül szippantott magába még az első napon. Azóta itt pörgök, és szippantom én is, amit lehet, hogy aztán eltároljam magamban, és kitudja mire használjam a jövőben azt a mérhetetlen adag információt, amit itt kapok. Isztambul szerepének igazi testöltése volt a maraton (lásd legutóbbi blogpost), amely a kontinensek közti hídon zajlott, ezáltal is rámutatva a lényegre, hogy mi is Isztambul és mit jelent Törökország ma. Miért vagyok itt? Ezért. Megtanulok határok közt élni, bátorságot, vakmerőséget, öntudatosságot nyerni a várostól, és mindazt elsajátítani, amit a szüleim és a tanáraim igyekezetük ellenére sem tudtak a fejembe verni. Nem az ő hibájuk, néha nem elég a szó és a logika, amire az egész európai kultúra épül. Nem csak nem elég, hanem már-már az agyamra megy ez két dolog, amit minden fölé helyezünk, majd erre hivatkozva uralkodunk a világ egy része fölött- eddig úgy tűnik sikeresen.

Ki kellett mozdulnom a felismeréshez. Át kell élnem a saját szerepemet. Tudnom kell, hogy ha megváltozik a környezet, a nyelv, az idő, az étel, a könyv, a szabadság és testvériség fogalma, akkor megváltozom-e én is. Van-e erre lehetőség otthon? Aligha. Természetesen otthon is lehet igyekezni, teljesíteni, szerepelni és alkotni valamit, majd várni mit szólnak hozzá mások. Ez történt eddig. Ők formáltak, és én adtam hozzá a húst.

Erre itt van Törökország, ami megáll önmagában is, sikeresen és elfogultan értelmezi és újraértelmezi saját helyzetét. Csodálom, és tanulom. Ezért vagyok itt. Az ilyesmi kérem művészet.

Közlekedés 1.

Ezen posztot az isztanbuli közlekedésnek szentelem. Több is lesz még a témában, legyen ez az első benyomás.

Szögezzük le rögtön, hogy mi magyarok kifinomultan közlekedünk autóinkkal, másokra odafigyelve, nyugodtan, kulturáltan. Ezt azért gondolom mert már néhány napja Isztanbulban vagyok. Itt kicsit másképp közelítenek az ilyen dolgokhoz, mondhatni ez a kressz negyedik dimenziója.

Ízelítésképpen:

Sor a hídra

  • Ha egyenes szakaszon vagy, padlógáz a következő lámpáig.
  • Ha zöld a lámpa, egyből padlógáz, kilövés.
  • Ha kanyar van előtted, és nem jön senki szembe, akkor nem kell fékezni, teljes gázzal vedd be.
  • Ha mégis jön valaki szembe, hát kikerül.
  • A busz nem törik, csak horpad, ezért egy nagyon finom odakoccanás a másik járműnek olyan, mint a facebook ‘poke’ funkciója.
  • Mindegy hány sáv van, próbálj előre jutni valahogy.
  • A felfestés tájékoztató jellegű, és a fenti pont miatt amúgy is értelmét vesztette.
  • A gyalogos a tápláléklánc legalja
  • A járda vékony ezért a gyalogosok általában az úton közlekednek
  • A gyalogosok is átmennek a piroson és az autósok is
  • A dudálási kultúra nagyon fejlett, hosszának, hangerejének, és a dudálások közti időközöknek komoly kommunikációs szerepe van ebben a káoszban.

    Furakodj

Parkolás: Ha épp meg kell állj egy bolt előtt, mert nincs otthon ayran, vagy cigi, akkor csak kiugrasz a kocsiból, motor marad, ezzel jelezve, hogy visszajössz 20 másodperc múlva. Ennyi idő alatt 3-4 autó áll már mögötted, de nem para, abból egy úgyis meg fog állni a bolt előtt, mert neki is kell valami.

Mindezek ellenére működik Isztambul. Valahogy figyelnek egymásra.