Tag Archives: közlekedés

Furakodj, tolakodj

Az isztambuli tömegközlekedés eltérő a budapestitől, ugyanakkor nekik is van Ikaruszuk. Olvastam egy bejegyzést (http://tisztabeszed.blog.hu/2010/12/26/a_nagy_bkv_jegyar_teszt) az otthoni árakról, igen, összehasonlításban valóban magasnak számít. A fő különbség, hogy itt nincs havibérlet. Diákként rendelkezem egy Istanbulkart nevű kártyával, amit fel tudok tölteni tetszőleges összeggel. A tarifa 95 kurus (~120 FT), ha átszállok másfél órán belül akkor az 35 kurus (50 FT). Belépéskor a kártyát odateszem az érzékelőhöz és akkor a kapu beenged. Buszon úgy működik, hogy az első ajtónál lehet felszállni, ahol – rögtön az ajtó mellett - kézre esik  az érzékelő. Szerintem gyors és hatékony. Ezt a rendszert igazságosnak tartom, hiszen mindenki annyit fizet, amennyit használja a járművet/közlekedést, sőt, mindenki fizet mert nehezebb bliccelni.

Nehézségek azonban itt is adódnak. A megállók nagy részén nincs feltüntetve, hogy milyen buszok állnak meg. Nem lehet tájékozódni az adott jármű vonaláról sem. Meg lehet kérdezni azonban a megállóban álló embereket, akik készségesen fognak segíteni, még akkor is ha nem tudják a választ. Ennek oka, hogy egy török sokkal cikibbnek érzi a ‘nem tudom’ választ a rossz irány/rossz busz mutatásánál.

Az éjszakai közlekedésben jobbak vagyunk Budapesten, talán a legjobbak Európában. Máig nem értem miért érzi feladatának a BKV, hogy részeg fiatalokat, meg úgy egyáltalán mindenféle stricit és kurvát fuvarozzon fővárosi pénzen, de örülök neki. Itt ez nincs, fontosabb járatok óránként indulnak hajnali 1-től, egyébként taxival vagy dolmussal lehet közlekedni. A járatokat éjjel-nappal, nemre, származásra való tekintet nélkül le lehet inteni, a minibus, dolmus 100%, hogy megáll (legyen bármekkora forgalom, ők ebből élnek), az IETT (itteni BKV) csak akkor ha biztonságos a forgalom, vagy éppen áll a busz.

Isztambulban mindenhol sokan vannak, nagy a zsúfoltság. Mivel csak az első ajtónál lehet felszállni, heves tömörülés kezdődik, amint beáll a busz a megállóba. Ilyenkor nem ismernek semmi erkölcsöt: öreganyó, kismama egyaránt sorban áll, lökdösődik is őket. A buszon aztán átadják nekik a helyet azok, akik fél perce még félrelökték őket. Érdekes. Metróban sincs törvény, nem igazán várják meg a leszállókat, ha kinyílik az ajtó nyomás befelé.

Az összkép tehát nem egyértelmű. Vannak járatok modern, emeletes buszokkal és vannak, amiken régi ikarusz jár. A jegyár elfogadható, az éjszakai közlekedésen lehetne javítani, de mivel van alternatíva ez sem nagy baj. A zsúfoltság már annál inkább… Combino csúcsidőben? Áhh… próbáld meg a Metrobüst Mecidiyeköy és Hasanpasa között délután 5 felé…

Büyükada

Büyüküada a ‘Princes Islands’ legnagyobb és talán legszebb szigete. Mivel ma végülis jó idő volt (25 fok), és meg volt beszélve, ezért elmentünk Batuhannal megnézni.

Kabatasból indult a járat, amellyel igen gyorsan, mintegy 45 perc alatt sikerült Büyükadára érni. A déli napsütés nem kímélt, ezért meg is pirultam kicsit, ami szeptember 26-án nem rossz élmény. A szigetnek szerintem úgy a 25%-a van beépítve, autók nincsenek (mentőt, rendőrt kivéve). Hintóval vagy bicajjal lehet közlekedni. Mi az utóbbit választottuk, tekintve, hogy 10 líra/nap (1400 FT), valamint még mindig nem érzem magam sem hamupipőkének sem bajor turistának, ezért nem ülök hintóba.

A bérelt bicó jó állapotban volt: az ülésen, a váltón és a féken kellett egy kicsit állítani. Ezután, a lakott területről kiérve, célbavettük a sziget közepén (magasan) található romos árvaházat. 30 fokos emelkedőhöz azonban nem volt elég sztaminám, ráadásul a rossz ülés miatt a farmer is elkezdett ott dörzsölni, ahová ritkán süt be a nap. Ezen tényezők és a 28 fokos hőmérséklet arra késztetett, hogy toljam a bicót egy darabon, pontosabban a legközelebbi lejtőig.

A volt árvaház leginkább az Adams Family rajzfilmből ismert lakra emlékeztetett: korhadt faszerkeszet, itt-ott beszakadt tető és fal, betört ablakok. Nem találtam fotózásra alkalmasnak.

A monostor mennyezete

Következő állomásunk az Aya Yorgi Monostor (203 méterrel a tengerszint felett), ami a 6. században épült. Belül lenyűgöző állapotban maradtak meg freskók és más, feltehetőlen Bizánc korabeli festmények. Állítólag a monostorban kívánt dolgok teljesülnek, ez személyes tárgyakon keresztül valósul meg, sokan hagynak ott karórát, kulcsot, stb (lásd a fotón). Bent egyébként nem szabad fényképezni.

Ebédünket a monostor melletti egyetlen vendéglátóipari-egységben töltöttük, amit inkább igényesebb büfének neveznék, mint étteremnek. Az étel (esetemben Tavuk şiş/csirke nyárs) finom volt, sőt monopol helyzet ide vagy oda, a menü 11 lírába (1500 FT) került, ami olcsónak mondható…és ehhez még vegyük hozzá a gyönyörű kilátást a szigetek közti öbölre.

Amilyen nehéz volt fölfelé, olyan könnyű volt lefelé száguldani a bringával…gondosan ügyelve a többi turistára, kismacskákra (a sziget tele van velük), a hintókra és a felszabadult citromhegyekre is.

kiscica

5 óra körül értünk vissza a településre. A bringákat leadtuk, majd megnéztük mikor indul hajó Kabatasba. Egy fagyi még belefért.

Çok güzel.

Közlekedés 1.

Ezen posztot az isztanbuli közlekedésnek szentelem. Több is lesz még a témában, legyen ez az első benyomás.

Szögezzük le rögtön, hogy mi magyarok kifinomultan közlekedünk autóinkkal, másokra odafigyelve, nyugodtan, kulturáltan. Ezt azért gondolom mert már néhány napja Isztanbulban vagyok. Itt kicsit másképp közelítenek az ilyen dolgokhoz, mondhatni ez a kressz negyedik dimenziója.

Ízelítésképpen:

Sor a hídra

  • Ha egyenes szakaszon vagy, padlógáz a következő lámpáig.
  • Ha zöld a lámpa, egyből padlógáz, kilövés.
  • Ha kanyar van előtted, és nem jön senki szembe, akkor nem kell fékezni, teljes gázzal vedd be.
  • Ha mégis jön valaki szembe, hát kikerül.
  • A busz nem törik, csak horpad, ezért egy nagyon finom odakoccanás a másik járműnek olyan, mint a facebook ‘poke’ funkciója.
  • Mindegy hány sáv van, próbálj előre jutni valahogy.
  • A felfestés tájékoztató jellegű, és a fenti pont miatt amúgy is értelmét vesztette.
  • A gyalogos a tápláléklánc legalja
  • A járda vékony ezért a gyalogosok általában az úton közlekednek
  • A gyalogosok is átmennek a piroson és az autósok is
  • A dudálási kultúra nagyon fejlett, hosszának, hangerejének, és a dudálások közti időközöknek komoly kommunikációs szerepe van ebben a káoszban.

    Furakodj

Parkolás: Ha épp meg kell állj egy bolt előtt, mert nincs otthon ayran, vagy cigi, akkor csak kiugrasz a kocsiból, motor marad, ezzel jelezve, hogy visszajössz 20 másodperc múlva. Ennyi idő alatt 3-4 autó áll már mögötted, de nem para, abból egy úgyis meg fog állni a bolt előtt, mert neki is kell valami.

Mindezek ellenére működik Isztambul. Valahogy figyelnek egymásra.