Tag Archives: kikapcsolódás

Planet Cappadocia

Szinte egy másik bolygónak tekinthető Kappadókia a páratlan alkazatai miatt. Gyanítom, hogy az Arrakis-t (Dűne) is erről mintázták. A túrát az Erasmus Student Network szervezte, amin kb 4 busznyi külföldi és török vett részt. Este indultunk Isztambulból, és másnap reggel érkeztünk meg Avanosba. A város a kézműves termékeiről híres, emelett ékszer és drágakő manufaktúrák is alkalutak az elmúlt évszázadok során.

Mikor megérkeztünk egy-egy ilyen kisüzembe (mindenhol ugyanaz a forgatókönyv), egyből betereltek minket a gyártósorok mellé, ahol meggyőződhettünk a termékek eredetiségéről és biztosítottak minket, hogy minden kézzel készül. Ezután a showroom következett, ahol féláron volt lehetőségünk vásárolni, de minden ár ‘negotiable’ azaz alkudni lehet, és ajánlott is. Tudod, ‘special price for you’. Eképpen a 275 lírás vázát 30-ra is le lehet tornázni.

A területet több civilizáció is hasznosította, a Hetitták borospincéket és kézműves termékeket, az ókeresztények pedig érdekes freskókat és barlang-templomokat hagytak maguk után. Az Ihlara völgyben meg is lehet látogatni a templomokat, amelyek 20-40 fő befogadására voltak képesek anno. (Remek búvóhely volt a rómaiak elől.)

Ugyancsak e célból épültek a földalatti városok, amiből állítólag 400-at tártak fel. Némelyiknek több szintje is volt, sőt az egyes városokat összekötötték földalatti járatokkal. (Igazi underground szubkultúra volt az ókeresztény) A második napon a legnagyobbat látogattuk meg Derinkuyuban, a földalatti városnak 8 szintje volt, templom is működött benne.

Este “Turkish Night” volt zárásképpen.

32. Intercontinental Istanbul Eurasia Marathon

32. Intercontinental Istanbul Eurasia Marathon

Reggel 6:30-kor keltem (egyéni rekord), hogy találkozzam a többi külföldivel, és együtt menjünk a maratonra. A város ingyen buszjáratokat indított, ezzel jutottunk el az északabbi hídon át (Faith Sultan Mehmet Köprü/híd) az ázsiai oldalra, ugyanis a Boszporusz híd le volt zárva a futás miatt.

A 15 kilóméteres maratonra külföldi sportolók is jönnek, sőt általában etiópok v. más afrikai nemzet versenyzői nyerik. Mi 9:30 körül indultunk el, nem futva, ugyanis, aki szeretné élvezni a látványt, annak lehetősége van gyalogolni (Fun Run-nak hívják), természetesen a futók indulása után.

Családok, civilek, és egyéb csoportok is képviselték magukat a rendezvényen. Például láttam bicajos aktivistákat, 10-en voltak. Mások a korlátnak dőlve olvastak egyszerre, így hívva fel a figyelmet a könyvek és a kulturálódás fontosságára. A Boszporusz hídnál lassultunk le, mivel érthető okokból mindenki megállt fényképezni, egyes családok pedig letelepedtek a híd külső sávjában és piknikezni kezdtek. Meg is kínáltak valami sütivel:) Később arra lettem figyelmes, hogy fiatalok a híd pillérre tagelnek… megragadtuk az alkalmat a spanyolokkal, és otthagytuk mi is a nevünket.

Az alkalom különlegességét az adta, hogy most át lehetett menni gyalog a hídon, egyébként nem. Mikor átértünk, még mindig voltak emberek az ázsiai oldalon. Pontos adatot nem tudok, de olyan 500-700 ezer résztvevő biztos volt (jó idő miatt is).

13:00 óra körül értünk vissza Beşiktaşba, ekkora már 23 fok volt.

Felejthetetlen.

Büyükada

Büyüküada a ‘Princes Islands’ legnagyobb és talán legszebb szigete. Mivel ma végülis jó idő volt (25 fok), és meg volt beszélve, ezért elmentünk Batuhannal megnézni.

Kabatasból indult a járat, amellyel igen gyorsan, mintegy 45 perc alatt sikerült Büyükadára érni. A déli napsütés nem kímélt, ezért meg is pirultam kicsit, ami szeptember 26-án nem rossz élmény. A szigetnek szerintem úgy a 25%-a van beépítve, autók nincsenek (mentőt, rendőrt kivéve). Hintóval vagy bicajjal lehet közlekedni. Mi az utóbbit választottuk, tekintve, hogy 10 líra/nap (1400 FT), valamint még mindig nem érzem magam sem hamupipőkének sem bajor turistának, ezért nem ülök hintóba.

A bérelt bicó jó állapotban volt: az ülésen, a váltón és a féken kellett egy kicsit állítani. Ezután, a lakott területről kiérve, célbavettük a sziget közepén (magasan) található romos árvaházat. 30 fokos emelkedőhöz azonban nem volt elég sztaminám, ráadásul a rossz ülés miatt a farmer is elkezdett ott dörzsölni, ahová ritkán süt be a nap. Ezen tényezők és a 28 fokos hőmérséklet arra késztetett, hogy toljam a bicót egy darabon, pontosabban a legközelebbi lejtőig.

A volt árvaház leginkább az Adams Family rajzfilmből ismert lakra emlékeztetett: korhadt faszerkeszet, itt-ott beszakadt tető és fal, betört ablakok. Nem találtam fotózásra alkalmasnak.

A monostor mennyezete

Következő állomásunk az Aya Yorgi Monostor (203 méterrel a tengerszint felett), ami a 6. században épült. Belül lenyűgöző állapotban maradtak meg freskók és más, feltehetőlen Bizánc korabeli festmények. Állítólag a monostorban kívánt dolgok teljesülnek, ez személyes tárgyakon keresztül valósul meg, sokan hagynak ott karórát, kulcsot, stb (lásd a fotón). Bent egyébként nem szabad fényképezni.

Ebédünket a monostor melletti egyetlen vendéglátóipari-egységben töltöttük, amit inkább igényesebb büfének neveznék, mint étteremnek. Az étel (esetemben Tavuk şiş/csirke nyárs) finom volt, sőt monopol helyzet ide vagy oda, a menü 11 lírába (1500 FT) került, ami olcsónak mondható…és ehhez még vegyük hozzá a gyönyörű kilátást a szigetek közti öbölre.

Amilyen nehéz volt fölfelé, olyan könnyű volt lefelé száguldani a bringával…gondosan ügyelve a többi turistára, kismacskákra (a sziget tele van velük), a hintókra és a felszabadult citromhegyekre is.

kiscica

5 óra körül értünk vissza a településre. A bringákat leadtuk, majd megnéztük mikor indul hajó Kabatasba. Egy fagyi még belefért.

Çok güzel.