Tag Archives: humor

Büszketürk

Büszketürk

Ma Viktorral Maslakban és Leventben jártunk, ahol a felhőkarcolókat fotóztuk. Meglátott minket egy arc, aki új Renault-jára annyira büszke volt, hogy rögtön lefotóztatta magát.
Most meg otthon vagyunk és könnyesre röhögjük magunkat ezen a képen, miközben törkölypálinkával emlékeztetjük magunkat a hazai ízekre. A lakótársam vendégei salsázni gyakorolnak.

Remélem tetszik a megújult külső.

Kurban Bayramı és az elszabadult állatok

November 16-án kezdődött az iszlám áldozati ünnep, a Bayram. A héten szünet van, a legtöbb ember hazautazik a családjához (pl. az egyetemisták nagyrésze). Ilyenkor kézcsókkal illik köszönteni a család öregebb tagjait, akik cserébe pénzt adnak a gyerekeknek.

Az iszlám előírásai szerint Bayramkor állatokat kell levágni, és a húsukat a rászorulóknak adni. Ennek megfelelően levágásra ‘váró’ teheneket, bárányokat, kecskéket láttam Bursa-szerte (most itt vagyok, nem Isztambulban). Törökországban a Bayram első napján szokás még felvenni a legszebb, legelegánsabb ruhát, és úgy meglátogatni a rokonokat.

Este a híradó leadja azokat az amatőr-videókat, melyek a félresikerült vágásokon készültek. Sokszor ugyanis a megijedt (és megvadult) állatok megszöknek a vágás elől és akár forgalommal szemben menekülnek, nem kis káoszt okozva az ünnepi közlekedésben. Egy bátor marha idén a tenger felé vette az irányt, egy kicsit tétovázott mielőtt bement volna a vízbe, de aztán az üldöző tömeg láttán mégis beúszott. Csónakkal eredtek utána.

Erasmus körkép

Ismerkedjünk meg az Erasmus programban résztvevő nemzetek képviselőivel! Egy egészséges magyar férfi minden nemzettel kapcsolatban rendelkezik némi előítélettel. Az Unió többek között ezek eloszlatására (vagy talán megerősítésére) hívta életre az Erasmus programot.

Európaiságunk sokszínűségének átélése azonban nem új keletű. Régebben a Balaton-parton, szerencsésebbek Yugoban, de valahol a KGST keretei között mindenképp sor kerülhetett a másikkal való találkozásra. Ez a világ számomra nem ismert, édesapám korosztályának viszont – ahogy a népszerű dalban is benne van – maga volt a nemzetköziség.

Ma már fesztiválokon, vagy akár nyáron a gödörben ülve is lehet külföldiekkel csevegni. A többi előítéletet filmekből, pesti viccekből és ismerősöktől nyerjük. Bár a legjobb forrás mégis csak az Erasmus.

Lássuk tehát:

Németek. Szerintem minden második Erasmusos német. Belőlük van a legtöbb. Két csoportra osztanám őket: „echt” németekre és török németekre. Az utóbbiak kint születtek (kivándorolt családokban), de otthon németül és törökül is beszélnek, így kevesebb nyelvi akadályba ütköznek a többi Erasmusoshoz képest. Szeretnék felfedezni Törökországot, hiszen eddig csak apa, anya vagy a nagyi mesélt róla. Echt német társaik főleg gazdasági vagy mérnöki szakokra járnak, Magyarországot ismerik, nyitottak, barátságosak, jól tudnak angolul. Bulikban szívesen csatlakoznak más társaságokhoz. Sokat mosolyognak, de ritkán nevetnek.

Spanyolok. Velük töltöttem eddig a legtöbb időt. A németek után talán náluk a legnépszerűbb az Erasmus program, ezért ők is sokan vannak. Angolul nagyon kevesen beszélnek, ezért spanyol módra mindig körben állnak és egymással dumálnak. (Alberto v Juan haverom mindig bemutat nekik) Ha több spanyol érkezik, kinyitják a kört, és úgy folyik tovább a társalgás. Képesek egy egész bulit átdumálni, átröhögni anélkül, hogy egyáltalán elhagynák a körüket (kivéve, ha sörért mennek), majd hajnali 4 körül táncolni indulnak. Magyarországot csak névről ismerik, de sokuk érdeklődik, mert jókat hallott a csajokról és a fesztiválokról.

Portugálok. A spanyoloknál formálisabbak, nyugodtabbak és jobban beszélnek angolul. Szívesen nyitnak a többi nemzet felé, nagyon sokat tudnak a világról. Portugáliával kapcsolatban szerények, de szívesen mesélnek róla.

Hollandok. Kevesebben vannak, de eddig csak pozitív tapasztalatom van velük kapcsolatban. Nyitott, intelligens emberek. Legtöbbjük járt Magyarországon valami Szeget v Sziget fesztiválon, amit nagyon élveztek. Néha pedig az a fura érzésem van, hogy a hollandok jobban beszélnek angolul, mint maguk az angolok. Egyébként a belgákkal együtt már este 9kor taccs részegek.

Lengyelek. Őket mindenki szereti. Barátságos népség, szép számban képviselik magukat Isztanbulban. Angolul lehet velük beszélni, néhányan tudnak egy-két magyar szót is, amit találkozáskor azonnal megosztanak. A híres lengyel-magyar barátságra mindig koccintunk, de a szlogent (”Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki”) hajlamos vagyok elfelejteni zavaromban.

Franciák. Meglepően kevés franciával találkoztam. A Galatasaray Egyetem török-francia beállítottságú, ott biztos többen vannak…

Olaszok: Általában kettecskén, hármacskán vannak, mivel nincsenek sokan. Angolul gond nélkül tudtam velük beszélgetni. A lengyel és magyar lányokat kedvelik.

Angolok. Főleg csajok jöttek Angliából. Buliban jó hangosan pletykálnak, vagy flörtölnek az olasz fiúkkal. A táncparkett közepét idejében elfoglalják.

Skandinávok. Nyugodt, kulturált emberek. Mindenkivel barátságosak, az angoljuk perfekt. Egy este alatt annyi sört isznak, mint én egy hónap alatt.