Archive by Author

Így a vége felé…

Ma aláírattam a lezáráshoz szükséges papírokat és beszélgettem egy jót a szakirányvezetővel, aki nemrég járt Magyarországon ezért volt pár kérdése. Otthon pakolás és előkészület az indulásra. Most, e sorokat írva, érzem csak át, hogy véget ér egy fontos fejezet az életemben. Ezt csak azok értik, akik voltak valaha Erasmuson.

Boldogság és szomorúság keveredik össze bennem. Visszagondolok az első napomra Isztambulban, a kultúrsokkra, az első sétára Kadiköyben, az első tanítási órára idegen nyelven. Ez persze csak egy-egy mozzanat abból a rengeteg élményből, amiben részem volt az elmúlt félévben. Nem fogom elfelejteni soha, hatással volt rám, változtatott rajtam.

Új barátokat, ismerősöket szereztem, e blog segítségével pedig kapcsolatot tudtam tartani az otthoniakkal. Igyekeztem úgy írni, hogy az mások számára is hasznos legyen. A blogon található információk jól jönnek az Erasmusosknak is, de az Isztambulba látogató turisták is hasznát vehetik.

Ez a világ leginspirálóbb városa…

Remélem lesz még részem benne.

Görüsürüz,

Tamás

A törököknél még másodosztályú a Fradi


Warning: getimagesize(2011/01/fenerstadion-pici.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
A törököknél még másodosztályú a Fradi

Megnéztük Atatürk szobáját (101-es), majd átkompoztunk az ázsiai oldalra. Ebédre dürüm, majd nekivágtunk Kadiköynek, hogy megmutassam Viktornak az egyetem göztepei kampuszát és a Fenerbahce stadiont.

A stadion 52.000 rajongó mulatattására alkalmas. Körbejárni 15 perc volt. A stadionban található a Fenerbahce múzeum, a csapat hivatalos márkaboltja (Fenerium), egy Audi-szalon és Migros áruház is.

A múzeummal kezdtünk, ahol a csapat történetét követhettük végig. Külön hangsúlyt kapott a Fenerbahce és Atatürk kapcsolata, és a klub függetlenségi háborúban betöltött szerepe is. Érmék, kupák tömege, mezek, aláírt labdák, korabeli cikkek, fotók és még megannyi más – a Fenerbahce elmúlt 100 évéhez köthető – tárgy van kiállítva, nem csak fanoknak.

Figyelmesek lettünk egy emlékvázára, mely a Fenerbahce és az MTK 2008-ban játszott meccsére készült. Mikor lefotóztuk, odajött hozzánk a múzeum managere és érdeklődni kezdett honnan jöttünk.
Magyarország hallatán bedobta a Fradi nevét és kérdezte, hogy még a másodosztályba vannak-e. Majd azt is megkérdezte, hogy melyik csapatnak szurkolunk. Viktor barátom mondta a Videotont, ekkor a manager eltűnt az irodájába és kisvártatva visszatért egy könyvvel, ami a Fenerbahce játszott meccseit tartalmazta. Kinyitotta nekünk a magyar résznél, majd közösen megállapítottuk, hogy a magyar csapatok többször nyertek, mint vesztettek a Fenerbahce ellen.

Nem szerettünk volna fotó nélkül eljönni, és már azon gondolkodtunk kit kell megvesztegetni ahhoz, hogy kijussunk a nézőtérre. Szerencsére ez (és az említett kiállítás is) ingyenes, kint tölthettünk 5 percet a fantasztikus stadion nézőterén.

A Fenerium árai korrektek, a mezeket 8000 Ft-tól vesztegetik, cipő 15000 Ft, sima poló 5000 Ft, bögre 1100 Ft.

Ciszterna


Warning: getimagesize(2011/01/ciszterna.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Ciszterna

Viktorral mintegy 336 darab, egyenként pontosan 9 méteres oszlopot számoltunk össze. Azt is kimértük, hogy a ciszterna 100.000 tonnányi vizet képes tárolni. Becsléseink szerint óránként 11,332 liter víz csöpög be. (Ez eső esetén duplája is lehet.)

Nyáron különösen frissítő lehet a ciszterna, mivel bent állandóan nyirkos hideg van. Misztikus megvilágítású oszlopok és chilles zene gondoskodik a hangulatról. A ciszterna vizében aranyhalak úszkálnak, közéjük sokszor aprót dobnak a turisták. (Ne feledjük, hogy 1 líra 140 Ft.)

A fő látnivaló a 2 medúza fej, melyek a ciszterna észak-nyugati sarkában találhatóak, egy-egy oszlop alatt. Több legenda is magyarázatot ad arra, miként és miért kerültek oda a fejek. Az egyik szerint, ha valaki belenéz a medúza szemébe, az kővé válik, és a medúza véletlenül belenézett a tükörbe…

Büszketürk

Büszketürk

Ma Viktorral Maslakban és Leventben jártunk, ahol a felhőkarcolókat fotóztuk. Meglátott minket egy arc, aki új Renault-jára annyira büszke volt, hogy rögtön lefotóztatta magát.
Most meg otthon vagyunk és könnyesre röhögjük magunkat ezen a képen, miközben törkölypálinkával emlékeztetjük magunkat a hazai ízekre. A lakótársam vendégei salsázni gyakorolnak.

Remélem tetszik a megújult külső.

Hogyan csinálj jó üzletet? A török luxus titka


Warning: getimagesize(2011/01/hűtőmágnes.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Hogyan csinálj jó üzletet? A török luxus titka

Törökország kényelmes ország. Az üzleti élet a mienkétől eltérő, egyszerűen máshogy állnak a vevőkhöz. A vevő ugyanis nem vevő, hanem vendég és vásárló egyszerre. ’Termékem elfogyasztója, szolgáltatásom használója ő. Ezért jól bánok vele.’- ha lenne egy centi szabad hely a sarki abc falán, ez lenne odaírva.

Na de mi a titok? Miben más?

Először is, ha bemész valahova, rögtön eléd jön az eladó. Ekkor általában kiderül, hogy külföldi vagyok, ezért jön még egy eladó. Így már ketten kedvesek velem, ha pedig kell valami speciális dolog, az egyikük el tud sietni (!) az óhajtott áruért. Egy török boltban mindenkit potenciális vevőként kezelnek, az árukészletet büszkén mutogatják, ha például rádió kell, hát a tulaj megmutatja a tévéket is, lássam, van minden. Ha nem most veszek, akkor legközelebbi alkalommal. Az ilyesmit üzleti érzéknek hívjuk és jelenleg hiánycikk Magyarországon.

A „csak most, csak neked, és tudom olcsóbban is” szerintem unalmas bazári szlogen, és a turistáknak szól. Ugyanakkor alkudni valóban érdemes a bazárban, sőt, alkudj okosan, ha nem akarod első nap elkölteni az összes pénzed Isztambulban.
Az okosabb eladó/tulaj – miután kiismerte mit is szeretnél – hátrább invitál. Ilyenkor kerül elő valami speciális áru. Mondjuk elegáns fekete cipőt keresel, hogy törökösebb megjelenésed legyen. Pár perc múlva eléd hoznak egy hegyesorrú csillogó lakcipőt, ami nincs a polcon. Ez csak neked szól, ez a speciális ajánlat. Kicsit drágább lesz a mezőnynél, de a végeredmény csak alku kérdése.

Inkább Kadiköyben volt jellemző az ajándékozás. Kisboltokban nem egyszer gyümölcsöt kaptam távozáskor (talán mert külföldi vagyok). Mikor pedig először mentem be a pékségbe, és tört törökséggel kenyeret kértem, a tulaj egyből kedves érdeklődést mutatott. Honnan jöttem, mit csinálok Törökországban, stb. Vagy 10 percig tartott szóval. A végén pedig kaptam ajándékba egy simitet (szezámmagos kerek perec). Nem volt kérdés, hogy ezentúl nála veszem a pékárut.

További különbség a fejlett házhozszállítási kultúra. Házhozszállít a meki, a burger, a kfc, a bambi cafe, a sarki török büfés, a sarki török büfés melletti másik döneres, a cukrász, a pék, tényleg mindenki. Nincs probléma, ha elfogy a sör és a chips Galatasaray-Besiktas meccs közben, mert felhívom a sarki abc-t és jön az utánpótlás. Sör-házhoszállítás van. (Mi ez, ha nem a keleti luxus?)
Ennek érdekében minden kis közértnek van legyártott hűtőmágnese, melyen szerepel a bolt címe, és az eladók telefonszáma (lásd a fotót), amelyet vásárláskor a kezedbe adnak.

Honnan van a kapacitás? Isztambul zsúfolt város, rengeteg olcsó munkaerő áll rendelkezésre. Még egy kisboltban is minimum három eladó van, egy átlagos (mondjuk 30 négyzetméteres) ruhaboltban már lehetnek simán hatan is csúcsidőben. Általában férfiak. A közértek jó része családi business, valaki mindig ott van, nem zárnak be soha, és természetesen a család fiatalabb tagjai (10-18 évesek) is besegítenek (árufeltöltés, házhoz-szállítás).

Itt tehát ezek az alapszolgáltatások, szerintem van köztük olyan, amit át lehetne venni.

A szemeszter vége

Pénteken véget ért a félévem a Marmara Egyetemen. A héten pedig be kell adnom a különböző házidolgozataimat, hogy még időben értékelhessék őket a tanáraim, mielőtt hazatérnék.

Kedden tartottam előadást (év végi jegyért) a színes televízió rövid történetéből, kitérve a fontosabb technikatörténeti eseményekre és a magyar vonatkozásokra is. Az előadást a többiektől eltérően nem powerpointban, hanem preziben* tartottam. Néhányukat érdekelte volna, hogyan készül a prezi, de a teremben nem volt wifi jel, ezért nem tudtam bemutatni.

Az egyik török lány oszmán zenetörténetből tartott előadást, ez különösen tetszett, mivel nem unalmas adatokat és évszámokat darált. Képek, zenei motívumok, jellegzetes török hangsorok kerültek elő, melyek jó része a szultáni udvar kreativitásának eredménye, és ma is alkotóeleme a török muzsikának, legyen szó popról vagy népdalról. Előadás után aztán megértettem miért ezt a témát választotta a kollegina: a csoporttársak bíztatására egyszer csak szolóba kezdett és elénekelt egy dalt nekünk. Énekes ugyanis. Van pár széphangú lány otthon is a szakon, de csoport előtt még nem hallottam őket énekelni (koncerten igen). Nagyon tetszett ez az egész dolog.

Óra után félévzáró pizza következett Nisantasiban.

*www.prezi.hu

Atatürk


Warning: getimagesize(2011/01/ataturkheader.jpg) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 558

Warning: getimagesize(Object) [function.getimagesize]: failed to open stream: No such file or directory in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 563

Warning: basename() expects parameter 1 to be string, object given in /srv/apache/komm.bme.hu/wp-content/themes/coda/functions/admin-functions.php on line 564
Atatürk

Aki nekünk Kossuth, Széchenyi vagy Deák az Törökországban Atatürk (1881-1938). Vele kezdődik a modern, szekuláris és független Törökország története (1923). Atatürk itt örökké jelen lesz, személyi kultusza őszinte tiszteleten alapul.

Arcképeivel, mellszobraival nem csak Isztambulban, hanem az egész országban lehet találkozni. Köztereket, utcákat, iskolákat is elneveznek róla. Ő van minden fémpénzen, és papírpénzen is. A Marmara Egyetemnek róla elnevezett tanszéke van, ahol, többek között az ‘Atatürk irányelvei és Törökország története’ c. tárgyat tanítják, amit minden szakon kötelező elvégezni. A felsőoktatás tehát így járul hozzá Atatürk szellemiségén továbbviteléhez.

Törökország nyugati mintára történő megreformálása nem volt kis feladat, a finomhangolás még most is a szemünk előtt zajlik. A 20-as, 30-as évek európai változásai elegendő inspirációt biztosítottak Atatürk számára: a nők egyenjogúsága, a családnév-törvény, a szekuláris állam gondolata, török abc megalkotása, a nyugaton használt mértékegységek bevezetése, áttérés a Gergely-naptárra csupán néhány azon intézkedések közül, amik a nevéhez köthetők.

Atatürk gyakran járta az országot, és akár saját maga magyarázta el terveit a szembejövő falusiaknak vagy éppen szemügyre vett egy-egy építkezést. Támogatta a modern farm gazdálkodást és eltörölte a tizedet.

Isztambulban lakott a Dolmabahce palota egyik szárnyában, ami ma múzeum: szobája, dolgozó-szobája, könyvtára (Ankarában) és művészeti gyűjteménye egyaránt megtekinthető. Előszeretettel látogatta az isztambuli előkelő mulatókat, és gyakran vendégelt meg külföldi méltóságokat vagy sztárokat a palotában. Mindig ügyelt elegáns megjelenésére. Kedvenc játéka az ostábla (backgammon) volt, amit ma is szinte minden sarkon játszanak a törökök.

Feleségével (Latife) csupán két évig voltak együtt. Atatürk szerette az italt, és a női társaságot, házasságuk talán emiatt romlott meg. Gyermekük nem született, de Atatürk adoptált 7 lányt (leghíresebb Sabiha Gökcen) és egy pásztorfiút.

Jelenleg Atatürk pártja, a CHP, ellenzékben van.

Furakodj, tolakodj

Az isztambuli tömegközlekedés eltérő a budapestitől, ugyanakkor nekik is van Ikaruszuk. Olvastam egy bejegyzést (http://tisztabeszed.blog.hu/2010/12/26/a_nagy_bkv_jegyar_teszt) az otthoni árakról, igen, összehasonlításban valóban magasnak számít. A fő különbség, hogy itt nincs havibérlet. Diákként rendelkezem egy Istanbulkart nevű kártyával, amit fel tudok tölteni tetszőleges összeggel. A tarifa 95 kurus (~120 FT), ha átszállok másfél órán belül akkor az 35 kurus (50 FT). Belépéskor a kártyát odateszem az érzékelőhöz és akkor a kapu beenged. Buszon úgy működik, hogy az első ajtónál lehet felszállni, ahol – rögtön az ajtó mellett - kézre esik  az érzékelő. Szerintem gyors és hatékony. Ezt a rendszert igazságosnak tartom, hiszen mindenki annyit fizet, amennyit használja a járművet/közlekedést, sőt, mindenki fizet mert nehezebb bliccelni.

Nehézségek azonban itt is adódnak. A megállók nagy részén nincs feltüntetve, hogy milyen buszok állnak meg. Nem lehet tájékozódni az adott jármű vonaláról sem. Meg lehet kérdezni azonban a megállóban álló embereket, akik készségesen fognak segíteni, még akkor is ha nem tudják a választ. Ennek oka, hogy egy török sokkal cikibbnek érzi a ‘nem tudom’ választ a rossz irány/rossz busz mutatásánál.

Az éjszakai közlekedésben jobbak vagyunk Budapesten, talán a legjobbak Európában. Máig nem értem miért érzi feladatának a BKV, hogy részeg fiatalokat, meg úgy egyáltalán mindenféle stricit és kurvát fuvarozzon fővárosi pénzen, de örülök neki. Itt ez nincs, fontosabb járatok óránként indulnak hajnali 1-től, egyébként taxival vagy dolmussal lehet közlekedni. A járatokat éjjel-nappal, nemre, származásra való tekintet nélkül le lehet inteni, a minibus, dolmus 100%, hogy megáll (legyen bármekkora forgalom, ők ebből élnek), az IETT (itteni BKV) csak akkor ha biztonságos a forgalom, vagy éppen áll a busz.

Isztambulban mindenhol sokan vannak, nagy a zsúfoltság. Mivel csak az első ajtónál lehet felszállni, heves tömörülés kezdődik, amint beáll a busz a megállóba. Ilyenkor nem ismernek semmi erkölcsöt: öreganyó, kismama egyaránt sorban áll, lökdösődik is őket. A buszon aztán átadják nekik a helyet azok, akik fél perce még félrelökték őket. Érdekes. Metróban sincs törvény, nem igazán várják meg a leszállókat, ha kinyílik az ajtó nyomás befelé.

Az összkép tehát nem egyértelmű. Vannak járatok modern, emeletes buszokkal és vannak, amiken régi ikarusz jár. A jegyár elfogadható, az éjszakai közlekedésen lehetne javítani, de mivel van alternatíva ez sem nagy baj. A zsúfoltság már annál inkább… Combino csúcsidőben? Áhh… próbáld meg a Metrobüst Mecidiyeköy és Hasanpasa között délután 5 felé…

Erasmus – C’est la mode

Üdv kedves olvasók! A statisztika szerint egyre többen vagytok, örülök, hogy tetszik a blog. A mostani bejegyzés nem Isztambulról fog szólni, hanem az Erasmus életről, úgy általában. Ha szeretnél kijutni valahova, mindenképp ajánlom.

A program hivatalos céljairól nagyon szép szövegek olvashatóak az EU vonatkozó honlapjain, de szerintem a lényeg a következő: ismerd meg Európát, és Európában magadat. Bennem elég sok kérdés merült fel ezzel kapcsolatban. (Pl.: Mit gondolnak rólunk más nemzetek? Mit tudtak eddig? Mit nem? Miért nem? Miért van spanyol est és miért nincs magyar est? Miért mondják, hogy az Erasmus felébredés egy álomból? Miért leszel depressziós Erasmus után?)

Ezeket a kérdéseket nem egyszerű megválaszolni, maga az élmény lehet a válasz, vagy segítség a válaszkeresésben. Ha ilyen kérdéseid nincsenek kiutazás előtt, akkor sincs baj, amint landolsz egy másik országban, majd lesznek bőven.

A program szakmai része az egyetem kiválasztásával kezdődik. Mivel a BME profilja inkább műszaki jellegű, a kommunikáció szakosok nem örvendenek akkora ‘választéknak’, mint a K épület tanulói, de azért akad 1-2 jó hely. A kiválasztott egyetem lehetőleg városban legyen, ne önállóan a semmi közepén, mint mondjuk az Isztambultól 30 kilométerre (egy erdő mellett) található Sabanci Egyetem. Azt látatlanba is meg tudom mondani, hogy máshol nincs kulturális iparágak szakirány, de nem kell aggódni, széles a paletta, számos egyetem kínál újságíró, tévés-rádiós, reklámtervezős-PR-os, vállalati kommunikációs szakirányokat. Az Erasmusosok ráadásul felvehetnek maguknak tárgyakat mindenhonnan, nekem is van egy PR-os tárgyam, mert úgy láttam passzol az eddigi – otthoni – irányvonalhoz. Ahogy nálunk is, úgy külföldön is működnek körök, munkacsoportok, ezekben Erasmusost is szívesen látnak. A Marmara Egyetem kommunikáció kampuszán például a következők: komm-tervező workshop (főleg design), reklám-tervező csapat, technikai és stúdiós csapat, Communication Club (róluk jövő héten igyekszem majd írni), Mozi workshop (kisfilmeket forgatnak). Részükre az egyetem saját irodát (!) és naprakesz felszerelést (HD kamera, IMac, stb) biztosít.

Az órák nyelve elég fontos szempont, érdemes rákérdezni még akkor is, ha oda van írva, hogy angolul lesz a tárgy. Egyébként első alkalomommal úgy is kiderül az igazság. Az Erasmus csupa meglepetés.

Lakást körültekintően kell választani, főleg a negyedek miatt. Isztambulban nagyon nem mindegy merre laksz, az ár, és a közbiztonság is széles skálán mozog. Kollégiumot nem javaslok, inkább bérletet, albérletet. A jó Erasmusos hamar elhelyezi magát az egyeteme és a ‘parti zóna’ közötti képzeletbeli egyenes számára legharmonikusabb pontján, és ott választ lakást. (Mediterrán országok tengerparti városaiban ismert fogalom az Erasmus-villa, ezek ára boros ugyan, de az élmény életre szóló. Kérdezz csak meg valakit, aki ilyenbe lakott, csillogni fog a szeme mikor majd mesél róla.)

İyi akşamlar

No Casino

Törökországban nagy problémát okozott korábban a szerencsejáték illetve az ezzeljáró jelenségek, mint mondjuk a korrupció, a maffia megerősödése, vagy az játékosok eladósodása. 1995-től kezdve a politikai is foglalkozni kezdett a kérdéssel, minek eredményeképpen 1997-ben betiltották a szerencsejátékot az országban. Bezártak a kaszinók, viszont az állami lottó és a sport-fogadás lehetősége megmaradt.

Azonban a szenvedélyt nem lehet betiltani. Gyakoriak a rendőrségi razziák a Boszporusz-menti gazdagabb negyedekben, ahol a módosabb játékosok szoktak összegyűlni például blackjacket vagy roulettet játszani. A hatóság ilyenkor elkobozza a gépeket, asztalokat, és a résztvevők ellen szabálysértési eljárás indul. Ennek vége maximum pénzbírság lehet, amelnyek kifizetése nem feltétlenül okoz gondot a gazdag játékosoknak. A tulajdonosok ugyanakkor büntettet követnek el, így ők börtönbüntetésre is számíthatnak. Ezért aztán a szórakozóhelyek megvásárlására a maffia strómanokat használ (ismerős-e a jelenség?).

Az online szerencsejáték is tilos, ugyanakkor nehezebben szabályozható, a külföldi oldalakon simán lehet pókerezni.

Érdemes lenne elgondolkodni a nyerőgépek, kaszinók kérdésén Magyarországon is…