From The Blog

Hogyan csinálj jó üzletet? A török luxus titka

Törökország kényelmes ország. Az üzleti élet a mienkétől eltérő, egyszerűen máshogy állnak a vevőkhöz. A vevő ugyanis nem vevő,...

Törökország kényelmes ország. Az üzleti élet a mienkétől eltérő, egyszerűen máshogy állnak a vevőkhöz. A vevő ugyanis nem vevő, hanem vendég és vásárló egyszerre. ’Termékem elfogyasztója, szolgáltatásom használója ő. Ezért jól bánok vele.’- ha lenne egy centi szabad hely a sarki abc falán, ez lenne odaírva.

Na de mi a titok? Miben más?

Először is, ha bemész valahova, rögtön eléd jön az eladó. Ekkor általában kiderül, hogy külföldi vagyok, ezért jön még egy eladó. Így már ketten kedvesek velem, ha pedig kell valami speciális dolog, az egyikük el tud sietni (!) az óhajtott áruért. Egy török boltban mindenkit potenciális vevőként kezelnek, az árukészletet büszkén mutogatják, ha például rádió kell, hát a tulaj megmutatja a tévéket is, lássam, van minden. Ha nem most veszek, akkor legközelebbi alkalommal. Az ilyesmit üzleti érzéknek hívjuk és jelenleg hiánycikk Magyarországon.

A „csak most, csak neked, és tudom olcsóbban is” szerintem unalmas bazári szlogen, és a turistáknak szól. Ugyanakkor alkudni valóban érdemes a bazárban, sőt, alkudj okosan, ha nem akarod első nap elkölteni az összes pénzed Isztambulban.
Az okosabb eladó/tulaj – miután kiismerte mit is szeretnél – hátrább invitál. Ilyenkor kerül elő valami speciális áru. Mondjuk elegáns fekete cipőt keresel, hogy törökösebb megjelenésed legyen. Pár perc múlva eléd hoznak egy hegyesorrú csillogó lakcipőt, ami nincs a polcon. Ez csak neked szól, ez a speciális ajánlat. Kicsit drágább lesz a mezőnynél, de a végeredmény csak alku kérdése.

Inkább Kadiköyben volt jellemző az ajándékozás. Kisboltokban nem egyszer gyümölcsöt kaptam távozáskor (talán mert külföldi vagyok). Mikor pedig először mentem be a pékségbe, és tört törökséggel kenyeret kértem, a tulaj egyből kedves érdeklődést mutatott. Honnan jöttem, mit csinálok Törökországban, stb. Vagy 10 percig tartott szóval. A végén pedig kaptam ajándékba egy simitet (szezámmagos kerek perec). Nem volt kérdés, hogy ezentúl nála veszem a pékárut.

További különbség a fejlett házhozszállítási kultúra. Házhozszállít a meki, a burger, a kfc, a bambi cafe, a sarki török büfés, a sarki török büfés melletti másik döneres, a cukrász, a pék, tényleg mindenki. Nincs probléma, ha elfogy a sör és a chips Galatasaray-Besiktas meccs közben, mert felhívom a sarki abc-t és jön az utánpótlás. Sör-házhoszállítás van. (Mi ez, ha nem a keleti luxus?)
Ennek érdekében minden kis közértnek van legyártott hűtőmágnese, melyen szerepel a bolt címe, és az eladók telefonszáma (lásd a fotót), amelyet vásárláskor a kezedbe adnak.

Honnan van a kapacitás? Isztambul zsúfolt város, rengeteg olcsó munkaerő áll rendelkezésre. Még egy kisboltban is minimum három eladó van, egy átlagos (mondjuk 30 négyzetméteres) ruhaboltban már lehetnek simán hatan is csúcsidőben. Általában férfiak. A közértek jó része családi business, valaki mindig ott van, nem zárnak be soha, és természetesen a család fiatalabb tagjai (10-18 évesek) is besegítenek (árufeltöltés, házhoz-szállítás).

Itt tehát ezek az alapszolgáltatások, szerintem van köztük olyan, amit át lehetne venni.


Megosztom

  • Google Bookmarks
  • Facebook
  • Twitter
  • Tumblr
  • Posterous
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • LinkedIn
  • blogtercimlap
  • Linkter
  • Propeller
  • RSS
  • PDF
  • email
  • Add to favorites
  • Print

Tags: