From The Blog

FAQ

Miért pont Isztambul?- Teszi fel a kérdést nekem mindenki, aki feltételezi, hogy a vele szemben álló ember ugyanolyan racionális érvek...

Miért pont Isztambul?- Teszi fel a kérdést nekem mindenki, aki feltételezi, hogy a vele szemben álló ember ugyanolyan racionális érvek mentén hozza élete döntéseit, mint ő maga, de személyiségéből adódóan valószínűleg megfelelően izgalmas választ fog adni. Ugyanekkor az illetőt sokkal inkább meglepi, hogy az élet ebben a helyzetben inkább hasonlít egy társasjátékra, mint racionális döntések egymásutánjára, és különben is, néha megengedhetek magamnak valami olyat is, amit ő nem, csak azért, mert nálam volt éppen kocka.Na ezért.

Más téma maga a város, Isztambul, ami szó nélkül szippantott magába még az első napon. Azóta itt pörgök, és szippantom én is, amit lehet, hogy aztán eltároljam magamban, és kitudja mire használjam a jövőben azt a mérhetetlen adag információt, amit itt kapok. Isztambul szerepének igazi testöltése volt a maraton (lásd legutóbbi blogpost), amely a kontinensek közti hídon zajlott, ezáltal is rámutatva a lényegre, hogy mi is Isztambul és mit jelent Törökország ma. Miért vagyok itt? Ezért. Megtanulok határok közt élni, bátorságot, vakmerőséget, öntudatosságot nyerni a várostól, és mindazt elsajátítani, amit a szüleim és a tanáraim igyekezetük ellenére sem tudtak a fejembe verni. Nem az ő hibájuk, néha nem elég a szó és a logika, amire az egész európai kultúra épül. Nem csak nem elég, hanem már-már az agyamra megy ez két dolog, amit minden fölé helyezünk, majd erre hivatkozva uralkodunk a világ egy része fölött- eddig úgy tűnik sikeresen.

Ki kellett mozdulnom a felismeréshez. Át kell élnem a saját szerepemet. Tudnom kell, hogy ha megváltozik a környezet, a nyelv, az idő, az étel, a könyv, a szabadság és testvériség fogalma, akkor megváltozom-e én is. Van-e erre lehetőség otthon? Aligha. Természetesen otthon is lehet igyekezni, teljesíteni, szerepelni és alkotni valamit, majd várni mit szólnak hozzá mások. Ez történt eddig. Ők formáltak, és én adtam hozzá a húst.

Erre itt van Törökország, ami megáll önmagában is, sikeresen és elfogultan értelmezi és újraértelmezi saját helyzetét. Csodálom, és tanulom. Ezért vagyok itt. Az ilyesmi kérem művészet.


Megosztom

  • Google Bookmarks
  • Facebook
  • Twitter
  • Tumblr
  • Posterous
  • del.icio.us
  • Netvibes
  • LinkedIn
  • blogtercimlap
  • Linkter
  • Propeller
  • RSS
  • PDF
  • email
  • Add to favorites
  • Print

Tags: